Századok – 1923-1924
Történeti irodalom - Kretschmayer; Heinrich; Geschichte von Venedig. Bd. II. Ism. Patek Ferenc 194
198 történeti irodalom. róla, melyek kétségtelenül igazak, ha egy modern gyarmati és kereskedő hatalomra alkalmazzuk azokat? Végül a kötet magyar vonatkozású részeire kellene megtennünk észrevételeinket. Ilyen rész természetesen igen sok van, hiszen éppen ebben a korban Magyarország egyik legjelentősebb tényezője Velence külpolitikai életének. És bizonyos, hogy a jövőben nem tárgyalhatja magyar író a magyarvelencei vonatkozásokat anélkül, hogy Kretschmayr könyvét szorgalmasan ne használja. Előadása ezekben a magyar vonatkozású részekben is alapos, megbízható, és megvilágítja azokat a szélesebb világpolitikai háttereket, amelyekre magyar íróink ez események rajzolásánál nem fektettek kellő figyelmet. De természetesen neki Velence a fontos, és nem Magyarország. A magyar monográfiákat — nem sok van, de köztük néhány igen derék — nem használja fel, s egészben Magyarország meglehetősen háttérbe szorul az ő előadásában. Ennek részben az is lehet az oka, hogy elsősorban velencei forrásokat használt — s hogy így mondjuk — velencei szemmel olvasta azokat. Szembeötlő ez főként Nagy Lajos velencei háborúinak elbeszélésénél, különösen ami az úgynevezett chioggiai háborút illeti. Feltűnő a kontraszt, ha egyrészt Lajost mint a nagy és dicsőséges, hatalmas magyar királyt halljuk emlegetni, másfelől ez a hős olyan szerepet játszik az elbeszélésben, melynél különbhöz jutnak a harmadrendű olasz dinaszták és communek is. Valljuk meg, hogy ez nem éppen a szerző hibája. A magyar történetnek ezeket a fényes lapjait magunk sem ismerjük eléggé, s ha vannak is idevágó értékes dolgozataink, nem vehetjük rossz néven az idegen szerzőtől, ha ezeket nem méltatta kellő figyelemre. Elkedvetlenítőbb, hogy Magyarország hősi harcairól a török ellen — miknek nem utolsó sorban Velence látta hasznát — alig van néhány mondata, míg pl. Skanderbegnek néhány szép lapot szentel. Igaz, a rhodusi johanniták sem jártak sokkal jobban. De nincs módunkban ezekre a magyar vonatkozású részekre itt kellően kitérni. Talán egy más helyen adódik erre is alkalom. A kötet anyaga három könyvre oszlik. Az első (Reichsausbau) könyv első fejezete a velencei hatalom kiépítését tárgyalja a keleten, különösen a latin császárság s a görög archipelag-us területén, továbbá Velence Adria-uralmának biztosítását az északkeleti Itália városaival, a német birodalommal, Anjoukkal, a patriarchátussal szemben. Végül a Dalmáciában vívott küzdelmek, bosnyák viszonyok, s az első és második génuai háború kerülnek szóba. Tartalmazza tehát a politikai történet eseményeit a XIII. század végéig. — A második fejezet az állam belső organizációjának fejlődését tárgyalja, be egészen a XV. századig. Sorra veszi a különböző tanácsokat az adminisztráció szerveit, a pénzügyek igazgatását, a diplomáciát, a hadügyet s az igazságszolgáltatást. A velen-