Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - Kretschmayer; Heinrich; Geschichte von Venedig. Bd. II. Ism. Patek Ferenc 194

-történeti irodalom. 197 talan. Az író előadásában, vagy jegyzeteiben alig is találjuk valami nyomát a kiadatlan okleveles anyag félhasználásának. így tehát az előadás jórészben az idevonatkozó, fentebb pár névvel jelzett történeti irodalomra támaszkodik. Ez nem akar kifogás lenni; a Staatengeschichte köteteinek tényleg nem az úttörő kutatás a feladata, bár Huber, L. M. Hartmann — hogy éppen két osztrákot említsünk — ebben a keretben is tudtak új értékeket alkotni. De Huber a hazájáról írt, Hartmann meg Itáliáról, amelyet módjában volt nagyon alaposan megismerni. Kretschmayr a háború s az azt követő esztendők alatt a legjobb akarat mellett sem folytathatott volna a helyszínén kutatásokat. Mégsem hallgathatjuk el, hogy az ő előadása, benyomásunk szerint, nagyon is nélkülözi az egyéni jelleget. Olyan, mint egy mozaik; minden kövecskéje máshonnét való, s a különböző származást nem feledteti el egy alkotóművész kiegyenlítő, összeolvasztó, újat teremtő ereje. Ez nem a stíluson múlik. Kretschmayr előadása oly kellemes, mint csak kévésé a német történetírók közül. Itt-ott egyenesen lírai, illő a velencei történet gyakran romantikus, sőt melodrámaszerű fordulataihoz. Ebben van persze a gyengéje is. Más szavakkal már Level is kifejezte ezt föntemlített ismertetésében. Szereti az éles, határozott kifejezéseket, melyek az elbeszélésnek bizonyos élénkséget, erőt adnak, de tán sokkal tudatosabbnak, drámaibbnak tüntetik fel az elmondott eseményeket, mint aminők azok a valóságban voltak. Kitalálja —• úgy tetszik, néha kellő alap nélkül — a motívumokat, melyek a köztársaság kormányát mozgatják, és vannak lapjai, mint ahol Foscari dogéról, vagy Cyprus megszerzéséről szól, amelyek Dorn grófot juttatják eszünkbe. Az előadásnak ez a módja tanulók számára készült, különben nagyon értékes, történeti kézikönyvekben általános, és pedagógiai szempontból meg is van a maga előnye. Velence története a maga eltörölhetetlen romantikájával és a források sokat sejtető hiányosságával egyenesen felhív az ilyen természetű elbeszélésre. Mégis, nem hisszük, hogy a szerző intuíciója mindenütt megmutatta volna neki a történeti igazság valóságos képét, melyet néha oly éles kontúrokban igyekszik megrajzolni, s a levéltárak száraz aktái gondosabb átkutatás után sokban le fogják tompítani vonzó előadásának néha nagyon is élénk színeit. Még egyet a stílusról. Kretschmayr — nyilván a háborús irodalom hatása alatt — ismételten mond elítélő véleményt Velencének, mint kereskedő és tengeri világhatalomnak politikájáról. Alig tévedünk, ha azt hisszük, hogy itt, részben legalább, a mai Anglia lebegett szeme előtt. Ezek a hasonlatai és általánosításai gyakran bizonyára igen szellemesek és plasztikusak. Nagy kérdés azonban, helyesebb képet kapunk-e a középkori Velencéről, ha olyan általános ítéleteket olvasunk