Századok – 1923-1924

Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Petőfi a történelemről 1

10 MÁRKI SÁNDOR. Tarka lepke gyanánt gondtalanság röpködött előttük; azt űzték, mikor hátuk mögött a török oroszlán már elbődült. Ki tudja — tűnődött a költő —, ha most is úgy élnek, hol lesz az új Mohács, hol megint húszezer magyar vitéz esik el s vére mérföldekre nyúló rónát fest be; hol lesz az új Mohács, hol megint lemegy a haza napja s újabb háromszáz évig, vagy talán sohasem tér többé vissza ...1 Az új Mohács, Trianon, azóta itt van, s lenyugodott napunkat a sötét éjszakában szorongva várjuk vissza. Petőfinek fájt, hogy Mohács után az ország kettészakadt és egy nemzetnek két országa lett. Valami ördög sugallta, hogy kettészakadjon és szétrepessze azt a szent levelet, amelyet diadalmas ősei szívük vérébe mártott kardokkal írtak. Kettészakadt, a szép levélből rongy lett, amelyet a századok vihara elsodort és sárba dobott. A Habsburgok lábbal tiporták a nemzetet, amelynek jajgatását, panaszát az ég nem fogadta be; nem hallgatta meg a rabszolgát, ki jármot vett a nyakába s megérdemelte, hogy viselje is, míg össze nem dől a korbács alatt. Ha a magyarok összetartottak volna, a világ most tudna róluk s nem zárná ki abból a templomból, hol nagy nemzetek számára a tisztelet tömjénét égetik. Nem törülgetnék szemükből a fájdalom könnyét, mikor reszkető kezükkel a történelem sötét lapjait forgatják. A magában álló porszemet egy kis szellő, egy lehellet is elfújja; de ha összenő, ha a porszemekből szikla lesz, a fergeteg sem ingathatja meg.2 Földindulás rombolta le a magas hegy tetején álló szobrot, melyet sok száz esztendő alatt sok millió kéz állított fel s amely előtt Európa fél tisztelettel, fél rettegéssel hajtott térdet. Most, a mélybe lezuhanva, a posvány elnyelte.3 Csonka már a szalontai torony is, melyen valaha, a két Rákóczi György idejében a szabadság zászlaja lobogott. A zászló lebukott s alusznak a dicső bajnokok, kik a szabad halált többre becsülték a szolgai életnél. A torony maholnap összedől; lakója nincs, csak a holt század fekszik benne s reá hosszú, méla csend szemfödele borul.4 Abban az időben a szép Széchy Mária 1 Fekete-piros dal. 2 Erdélyben. 3 A ledőlt szobor. 4 A csonka torony.