Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - Fraknói Vilmos: A Habsburg-ház trónöröklési jogának megállapítása az 1687/8. évi országgyűlésen. Ism. Csekey István 171

történeti irodalom. 173 •detére és rendeltetésére vonatkozó jelzést nélkülöz, tartalmát tekintve azonban országgyűlési végzésnek tűnik fel.1

Túrba szerint ez az irat az országgyűlés legelső ülésében, 1687 október 25-én tényleg alkotott végzést tartalmaz, amelyben az ország rendei, a királyi előterjesztést mellőzve, a tiági trónöröklést és az ellenállási jog eltörlését önkéntesen törvénybe iktatták. Mindenesetre könnyen tévedésbe ejthette az embert az irat hátlapjára valamelyik kancelláriai tisztviselőtől rávezetett következő cím: „Declaratio Statuum et Ordinum regni Hungáriáé super successione haereditaria et coronatione Serenissimi Archiducis Josephi nec nom formulae iuramenti clausulaeque de licentia resistendi in decreto Regis Andreae de 1222 articulí 31 immutatione." Fraknói az irat külső formájából, tartalmából és a történeti emlékek hosszú sorozatából merített érvekkel mutatja ki, hogy ez az irat alighanem az udvar valamelyik párthívének törvénytervezetét tartalmazza, amely azonban végzéssé soha nem lett. Igaz, hogy az 1687 november 30-i pozsonyi értekezletről •azt mondja az osztrák és a cseh udvari kancellár referátumában: „...mit möglicher beybehaltung des Eurer Kay. May. nomine publico statuum offerierten aufsaczes in articulos redigirt vnd denen Ständen pro ultimato hinaussgegeben werden solte .. ."î De Turbónak is ez az egyetlen támpontja, -amelyből megkonstruálja az 1687-i kezdeményező határozat történetét és a fenti iratot teszi meg azzá. A nőági trónöröklés 1722-i elfogadásakor pedig erre az 1687-i kezdeményező határozatra mint „mintára és alapra" hivatkozik. Holott most már Fraknói figyelmeztetése folytán megállapíthatjuk, hogy éppen fordítva, az 1722-i kezdeményező, határozat történetéből konstruálta meg az 1687-i országgyűlésnek ezt a mozzanatát, amelyhez aztán merész következtetéseket fűzött. Fraknói egyik legjelentősebb forrásszerű ellenérvét éppen az én föntebb idézett munkámból veszi. Ott közlök egy 1722-i emlékiratot, amely az 1687-i országgyűlésnek szemére hányja, hogy nélkülözte a szolgálatkészséget és előzékenységet, a szabad királyválasztáshoz ragaszkodott és a trónöröklési jog önkéntes fölajánlásától tartózkodott.3 Fraknói szerint feltűnő, hogy én ennek ellenére is Túrba felfogásában osztozom. Igaz, hogy éppen a tőlem idézett forráshely alapján az osztrák belügyminisztérium irattárában talált másolatot szigorúbb bírálattal megfoszthattam volna •országgyűlési kezdeményező határozat jellegétől: ámde Túrba 1 Közölte Túrba, i. m. Bd. I, S. 205. f. 2 U. о. Bd. U S. .233. у ••• - ; • 3 245. L