Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - Fraknói Vilmos: A Habsburg-ház trónöröklési jogának megállapítása az 1687/8. évi országgyűlésen. Ism. Csekey István 171

174 történeti irodalom. 174 merész kombinációkra hajló felfogásában semmi esetre sem osztoztam, sőt ellenkezőleg idevonatkozólag munkámban a következőket mondom: „Magának e kezdeményező határozatnak azonban nem kell oly nagy fontosságot tulajdonítani, miként azt Túrba teszi.1

Nem volt ez még törvényhozási alkotás, még kevésbbé lex perpetuo valitura, amely kifejezés kétségtelenül az udvari szellemű jogászoktól származott, mert ilyen fogalmat a XVII. századbeli magyar alkotmány nem ismert. Egyszerűen javaslat volt az a trónöröklési cikkely alkotása tárgyában, és mint ilyen az akkori törvényhozási technikának megfelelően vagy a királytól, vagy a rendektől indulhatott ki."« Üj eredmények még Fraknói munkájában azok a részletek, amelyekben pompásan mutat rá az 1687 december 6-án kelt úgynevezett „dekrétum" törvénytelenségére, amely „a fejedelmi önkény ténye, az alkotmányos jogok és biztosítékaik ellen irányuló merénylet gyanánt minősítendő."3

Üjak az országgyűlés végső tárgyalásaira vonatkozó részletei, amelyeket az akadémia és az országos levéltár könyvtárában lévő Kovachich-féle országgyűlési napló végén találunk följegyezve és amelyeket a magyar történetírás mindeddig nem méltatott figyelemre. Ezekből részletesebben megtudjuk, hogy miként hagyta a király az országgyűlés törvényjavaslatát hozzájárulása nélkül megváltoztatott formában jóvá; hogy miként fosztotta meg a koronázási eskü szövegét homályos értelmű záradék (az úgynevezett „reviziós klauzula") önkényes betoldásával erejétől; hogy miként hiúsította meg az udvar a hitlevéltervezetnek a koronázás előtt az országgyűlés elé terjesztését. Végül elmondja röviden Fraknói az új királyi hitlevél kiállításának történetét és kivonatolja, amit mi a reviziós záradékra nézve előadtunk.4

Általában tanulmányának majd minden lapján utal Turbára és énrám, anélkül, hogy egyszer is említené, melyik című munkámat idézi. Sőt még e tekintetben is vannak elnézések. A 10. lap 1. jegyzetében az „ugyanott" Túrba munkájára mutat vissza, holott a lapszám is elárulja, hogy az én munkámból idéz. Ugyanily téves a 43. lap 1. jegyzetében az „ugyanott" megjelölés, amely az előző lap 1. jegyzetében a budapesti egyetemi könyvtárra mutat vissza, holott az előbbi jegyzetben idézett 1688 január 2-i két levél a bécsi osztrák belügyminisztériumi levéltárban van katalogizálva. Téves az az állítás, hogy 1687 augusztus 11-én jelentek meg a magyar rendek a bécsi várban.5

Ez a deputá-1 I. m. Bd. I, S. 29. » 132. L 8 36. 1. 4 Csekey, A magyar trónörökléei jog. 142—162. 1. » 7. 1.