Századok – 1923-1924

Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Petőfi a történelemről 1

PETŐFI A TÖRTÉNELEMRŐL. 9 kemény csaták, melyek Konstantinápoly tornyain a büszke félholdat megingatták. Négy század múlva a vár megint látta Hunyadit, akit azonban akkor Bemnek hittak. Nem nevüket nézte, hanem szellemüket. Bem szelleme, műve az, mi négyszáz év előtt a Hunyadié; s most ő mentette meg a hazát.1 Hunyadi fiának, Lászlónak, V. László király megesküdött, hogy bántani nem fogja; a menyasszonyához, szerelmes angyalához siető ifjút, Magyarország legszebb virágát, legnagyobb vitézét mégis elfogatta s kivégeztette. A lemenő nap vad haraggal nézett végig a véres piacon, hol a tehetetlen nép csak a száját tátotta. A költő, ha akkor él, felkiáltott volna: Ha Istened van, kelj fel, magyar nép s ezt a gaz királyt fojtsuk az ártatlan áldozat vérébe!2 A nagy Hunyadi másik fiát, Mátyást, a felzúdult nép mostan már királynak választotta. Petőfi nagynak tartotta, de nem váltotta be kolozsvári szülőházának meglátogatásakor (1847 október 22) tett ígéretét, hogy megénekli őt, mert királyt Petőfi nem magasztalhatott. Kigúnyolta utódát, Dobzse Lászlót, ki cseh volt, de csehül is állott. Parancsolni nem tudott, de szavát az ország nem is fogadta volna meg. Fejénél üresebb csak a zsebe volt. Kopott ruhában, foltos csizmában járt; kamarája üresen állt s pincéje legnagyobb hordajába egy gyűszűnyi bor sem jutott. Ha megéhezett, egyik-másik alattvalójánál ebédelt s azzal fizetett, hogy házigazdáját gróffá tette. Szegény király volt nagyon, de lesznek még szegényebbek is.' Dózsa Györgyöt izzó vastrónon égettette el, de szellemét a tűz nem égette meg, mert az maga tűz, mely ismét pusztíthat. A nép akkor még csak állat volt, mely eledelnél egyebet nem kért, azóta ember lett s emberhez illő jogokat követel. Addig adják meg neki, amíg kéri; mert Dózsa György történetéből tudhatják, milyen szörnyű a nép, ha fölkel és nem kér, hanem vesz, ragad.4 Szomorú kor következett erre. A nép leveretése s a mohácsi veszedelem után is terített asztalnál, telt poharak mellett dőzsöltek, vigadtak, bút és bajt feledtek. 1 Vajdahunyadon. 3 A király esküje. 3 Dobzse László. 4 A nép nevében.