Századok – 1923-1924
Történeti irodalom - Kremmer Dezső: Pest-Budát ábrázoló német metszetek. Ism. Gárdonyi Albert 164
;Ш4 történeti irodalom. 174 -Л; A nagyérdekű tanulmány teljes mértékben megérdemli a, figyelmet, mert olyan fontos gazdasági tényezővel ismertet nieg, amelyne k a középkori életre Messzemenő há tása vol t. A kereskedelmi utaK teren ugyan vannak már a térületre vonatkozó előmunkálatok, az árumegállító jogot azonban ilyen alapos forrástanulmány és beható kritika keretében eddig ínég nem mutatták be. Amint e tanulmányból biztos következtetéseket vonhatunk а XIV—XV. századok magyarországi kereskedelmi politikájára, úgy sajnálattal kell megállapítanunk, hogy úgy Buda 1244. évi mint Győr 1271. évi árumegállító jogának hasonló gazdaságtörténeti értékelését még mindig nélkülöznünk kell. Pedig amint Lőcse és Kassa ese, tében az Anjou-politika megnyilvánulásait szemlélhetjük, úgy Buda és Győr az Árpádházi királyok gazdasági politikáját^ tárnák elénTT Külkere skedelmünk "Tejlo'déséről csupán akkor fogunk összefoglaló képet adhatni, ba árumegállító joggal felruházott varosaink gazdaságj ~eletébe olyan mély bepillantást nyerhetünk, amilyet Domanovszky nyújt munkaijában. • Gárdonyi Albert. Kremmer Dezső: Pest-Budát ábrázoló német metszetek. Budapest, 1923. 4° (81—215) 1. A főváros XVI—XVII. századi grafikus ábrázolásaival foglalkozik Kremmer Dezső munkája, mely az évtizedes álom után újból életre kelni készülő Budapest Régiségei koraszülött darabja. A szerző nagy gonddal gyűjtötte össze Buda és Pest grafikus ábrázolásait, melyeket hasonmásokban is bemutatott. Elsősorban azt teszi kritika tárgyává, hogy mennyi topográfiai hűséget találunk a nevezett metszetekben. E szempontból óriási értéket képviselnének számunkra, ha valósággal volna bennük topográfiai hűség. Ez azonban, sajnos, csaknem teljesen hiányzik belőlük, még a Salamon Ferenc által olyan nagyra értékelt Schedel-féle krónikából is. Topográfiai hűségről csupán akkor lehetett volna szó, ha a mesterek a helyszínen tanulmányozták volna tárgyukat. Ez azonban nem történt meg, hanem egyszerűen a leírások nyomán készítették műveiket, amely leírásokból pontosan tudták, hogy az ábrázolt városok a Duna mellett fekszenek, egyikük hegyen, a másik síkon s a hegyi város egyik részét a királyi palota alkotja. Ez adatokat törekedtek ábrázolás útján kifejezni azzal a művészi készséggel, amely rendelkezésükre állott. A természethűség ez időszak művészetében nem vitt nagy szerepet, különösen a tájkép-ábrázolásban, amelynek a figurális alakítások mellett alárendelt szerepe volt s inkább eszményített hátteret alkotott. Ezenfelül a rajzolás merev .technikája sem engedte meg a természethű ábrázolást, mert az erős vonalvezetés inkább : az ornamentális ábrázolás felé hajlott, amely kevés figyelemmel lehetett a természethűségre.
