Századok – 1923-1924
Történeti irodalom - Domanovszky Sándor: A szepesi városok árúmegállító joga. Ism. Gárdonyi Albert 162
történeti irodalom. 163 í-osok lettek kereskedelmi központokká, melyek e kiváltságot meg tudták szerezni, a természeti viszonyok nem érvényesülhettek szalia'rtön. Ennek eredménye volt, hogy egy-egy -ч "kereskedelmi útvonalon az országhatárokon belül nem is alakulhatott több kereskedelmi központ s e kereskedelmi központok lehetőleg az országhatárok mentén tudták biztosítani fennmaradásukat, minél távolabb estek az országhatároktól, annál fenyegetőbb volt a veszély, hogy az útvonal mentén eső másik város ragadja el tőlük kereskedelmi kiváltságukat. Ez volt az eset Lőcsénél is, mely a lengyel kereskedelem szempontjából távolabb esett az országhatártól, mint versenytársa s ezért árumegállító jogát minden eszközzel törekedett érvényesíteni. Ezzel szemben Buda 1244. évi árumegállító jogát csorbítatlanul fenn tudta tartani, ámbár nagyon távol esett az ország határától s nem kellett kiváltságos állásáért Lőcséhez hasonlóan harcolni. Ennek oka azonban abban rejlett, hogy Buda a rajnai kereskedelem végállomása volt, melynek szabatosan megállapított s bizonyára ki is épített útvonalán nem alakult ki másik kiváltságos város. Bécs 1221. évi árumegállító joga Magyarország kereskedelmi érintkezését megszakította a nyugattal s természetes volt a törekvés, hogy az összeköttetés újra megteremtessék. Az Anjouk erélyes kormányzása alatt történt ez meg végérvényesen, amikor is 1336-ban I. Károly király megállapította a briinni—budai illetőleg prágai—budai országút állomásait, miáltal a nyugati kereskedelemnek irányt szabott. Ugyancsak az Anjouk kormányzása alatt épült ki 1364-ben egy másik hatalmas kereskedelmi útvonal, mely Felső-Magyarországgal kötötte össze a sziléziai és csehországi kereskedelmet s melynek magyarországi végállomása Lőcse lett. Lőcse és Kézsmárk versengése nem ez útvonalra, illetőleg az azon haiádó TceresReüelemre, hanem a lengyel kereskedelemre vonatkozott, melynek jelentősége I. Lajos király uralkodásától kezdve mind nagyobbá lett. E kereskedelemért vitázott a két város s a vitában Lőcsét támogatta a jog, Kézsmárk mellett pedig a természe ti'fekvés szólott . Míg a két város szívós kitartással harcolt egymás 'ëTtë'îTf addig a lengyel kereskedelem egy harmadik város, Kassa hatalmába kerül, amely 1347-től kezdve gyakorolta az árúmegállítás jogát. Kassa nem csupán az északi, hanem az északnyugati utakon járó kereskedelmet is lefoglalta s szigorúan őrködött felette, hogy árúmegállító jogának természetes előfeltétele, az útké nyszer betartass ék, mert enélkiil az árúmegállító jog értéktelenné vált. Az árumegállító jog~aTapoan azïâh olyan Rërésbeclëîmi szokások alakultak ki, melyek a mesterségesen megalkotott piacok fennmaradását biztosították s csupán a kjizelekedési technika modern átalakulása k apcsán következtek be azon eltolódások, melyek a természetes előfeltételeket jobban számba vették. 11*
