Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - Domanovszky Sándor: A szepesi városok árúmegállító joga. Ism. Gárdonyi Albert 162

162 történeti irodalom. 162 ről szerző röviden és a szükséghez képest kritikával tájékoztat. A mohácsi vész után Visegrád gyakran cserélt gazdát; 1544-től 1595-ig török kézen volt; ez évben a császári csapatok birtokába jutott, 1605-ben azonban ismét a törökök lettek a vár urai, akiktől azt csak 1684-ben foglalták vissza Károly lotharingiai herceg seregei. A keresztény kézre került vár helyreállítási munkálatait gr. Marsigli Alajos vezette, de alig fejeződtek be ezen munkálatok, a budai pasa 1685 nyarán rövid ostrom után máris visszafoglalta. Mindaz, amit szerző Visegrád ezenkori történetéről előad, arra mutat, hogy a vár hadászati jelentőségét akkor már tulajdonképpen elvesztette; innen van az, hogy a vár török őrsége 1686-ban alig néhány napi ostrom után megadta magát az ostromló császári haderőnek, amely rommá robbantotta a még megmaradt védőműveket. Lux tollából való a romok ismertetése és az azzal kapcsolatos rekonstruálás megkísérlése is; legrészletesebben az ú. n. Salamon-toronnyal foglalkozik, amely lakótorony volt, de bőven ismerteti a fellegvár külső kaputornyát és magát a fellegvárat is. A szakszerű leírást számtalan fényképfelvétel, tervrajz és helyreállítási kísérlet teszi érdekesebbé és tanulságosabbá. —ch —e. V Domanovszky Sándor: A szepesi városok árumegállító joga. Budapest, Akadémia, 1922. 8°. X+522. 1. Középkori gazdaságtörténetünk egyik érdekes fejezetének oklevélanyagát és feldolgozását látjuk magunk előtt Domanovszky munkájában, mely tárgyát olyan széles keretben tárja fel, hogy az összefoglaló gazdaságtörténelem számára nem csupán az oklevélanyag, hanem maga a feldolgozás is forrásanyagul szolgálhat. Amint a munka alcíméből láthatjuk, Lőcse és Késmárk városok gazdasági versengéséről van benne szó az 1358 és 1570 évek közötti időszakban s levéltári adatok alapján tárja elénk e versengés összes számbavehető részleteit. A versengés tárgya az árumegállító jog, minthogy azonban az árumegállító jog kizárólagos birtoka egyben gazdasági hegemóniát is jelentett tulajdonképpen Felső-Magyarország gazdasági hegemóniája forgott kockán a vitában. Az árumegállító jog lényegében árusítási kényszer, mely a vásárra járó kereskedőt arra kötelezte, hogy portékáját hosszabb-rövidebb ideig a jogosított helyen áruba bocsássa. E jog a városi polgárságnak alkalmat adóRTírá, hogy árucikkeket nagyban vásárolhasson s ezzel a közvetítő kereskedelmet teljesen magához ragadhassa. _Az árumegállítás tulajdonképpen nagy .akadálya volt a kereskedelem szabad fejlődésének s hatása alatt azon vá-