Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - Lux Kálmán: – lásd Ernyey alatt. 161

történeti irodalom. 161 arról értesíti a visegrádit, hogy Pesten szerzett neki egy káplánságot, továbbá Veszprém megye egy értékes adóösszeírási töredékét a XV. század végéről, legfőbbképpen azonban II. Lajos 1525-iki kiváltságlevelét a naszádosok részére. Ez ugyan már megjelent egyszer nyomtatásban (Szentkláray J.: A dunai hajóhadak története. 369. sk. 1.), azonban Alapi közlése sokkal pontosabb és megbízhatóbb. Kifogás gyanánt csak azt említhetjük fel, hogy a regesztákba itt-ott hiba csúszott be. A 3. számú oklevél pl. nem a budai káptalanhoz intézett parancs, hanem, mint külalakja is mutatja, privilégium, amely csak átírta a káptalan relációját, a 34. számúban pedig a budai káptalan a birtokot három részre osztja. Ezek a hibák azonban jelentéktelenek. Kár, hogy a kiadó a regesztákban is sok helyütt megtartotta az eredeti neveket (pl. 5. 1. Cholloucuzi András), holott ezeket is átírhatta volna, mint a regeszták nagyobb részében, másrészt annak hiányát is érezzük, hogy az átírt oklevelek végén nem jelezte, hogy mely oklevélben vannak átírva, hanem ezt csupán az átíróknál tüntette föl. Mályusz Elemér. Ernyey József és Lux Kálmán: A visegrádi vár. Budapest, 1923. A Műemlékek országos bizottsága kiadása. 8° 64 1. A Műemlékek Országos Bizottságától korábban tervbe vett azon vállalkozásnak, mely hivatva van hazánk nevezetesebb műemlékeiről történeti és műtörténeti áttekintést, illetőleg szakleírást adni, első terméke az előttünk fekvő füzet. Szerzői jól ismert nevek. Ernyey a középkori magyar várak történetének egyik legalaposabb ismerője, Lux Kálmán pedig középkori építészeti műemlékeink fáradhatatlan kutatója és leírója, kinek a Mátyás-kori Buda váráról szóló nagy művét a szakkritika osztatlan elismeréssel fogadta. Jelen kiadvány az írók helyes megválasztása következtében túlemelkedik a népszerű könyvek átlagán és mindenki számára hasznos útmutaóul szolgál. A történeti részben Ernyey tömör áttekintést ad a vár múltjáról, melynek eredete a római korba nyúlik vissza. Szerző a vár szláv eredetét tagadja, mert szerinte „az ősi szláv földvárak nem a grad-ok typusából valók, maga az ú. n. grad kultura sem szláv eredetű és a Visegrád vár sűrűn ismétlődő késő ragadvány." Mint látható, szerző itt kész eredményeket szegez le, amit csak helyeselni lehet, de azért kívánatos volna e megállapítások bizonyító anyagának közzététele is. Salamon király visegrádi fogságát nem tartja történeti ténynek, mert IV. Béla 1255-i oklevele. „mons desertus"nak mondja azt a helyet, hol később a vár épült. A XIÍÍ. szd. második felétől kezdve a vár királyi birtok, melynek az Anjouk, korában és Hunyadi Mátyás uralkodása alatt nagyobb jelentősége volt; sok esemény emléke .fűződik hozzá, melyek-Századok, 1923. I—VI. füzet. 11