Századok – 1923-1924

Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Petőfi a történelemről 1

8 MÁRKI SÁNDOR. a kutyaság volt-e több. Új csillag, mikor Ottokárt leveri; hős, mikor a kúnok és tatárok ellen való harcból cserfakoszorúval tér haza. De erkölcsi mocsárba tévedt s valóságos szent volt korábban ahhoz képest, ahogy élete vége felé örökös tivornya közt korhely cimborái s kún és tatár leányok közt élt mindaddig, míg meggyilkolták.1 Salgóvár romjain a kihalt sötét középkor véres napjai, a tizennegyedik század elejének hatalmaskodásai jutottak eszébe, mikor leáldozott a haza napjának, az Árpád-családnak végső sugara. III. Endre halálát pártoskodás, a zavarosban való halászat, borús éjszaka követte. A fejetlen ország önzésbe sülyedt tagjai elfelejtették a hazaszeretet örök szentségét s rabolni kezdték édesanyjukat, a gyámolától megfosztott hazát. Ezt a kort rajzolta meg a Kompolthyak tragikumában.2 Az Anjouk korának erkölcstelenségére gondolt Visegrádon, mikor a bágyadt alkonyban Záli Klára megtört szellemét s a vad, sötét éjben Záh Bódog bosszús lelkét látta.3 Vadállat volt „a gonosz" Zsigmond, ki a világ első királya lehetett volna, de csak könnyeket fakasztott a hazában, mely fiait hasztalanul hítta segítségre. Az utolsó harmincat, akik vezérükkel, Kont Istvánnal együtt hívek maradtak a hazához, mikor gyermekeik életének megmentése végett szintén meghódoltak, koldusoknak nevezte, akik életükért könyörögnek s valamennyit lefejeztette, utoljára Kontot, a szabadság végső sugarát. Feje úgy hullt le, mint a nap az ég boltjáról. Gazember volt Zsigmond — így szól Petőfinél a történelem radikális tanulsága —, de társainál nem gazabb; mert a királyok csak nevük szerint különböznek, lélekben mind egyformák s a világ mindaddig beteg lesz, míg testéből a királyság fenéjét ki nem vágja.4 A költő azonban büszkén járt Vajdahunyadon, melynek dicső falai közt a hős nagy Hunyadi, ez a félisten lakott. Lelkesülés égette, ajkai helyett szívének hangos dobbanásai beszéltek. Hunyadi talán éppen azon bástya tetejéről tekintett a jövőbe, honnan ő a múltba nézett. Ott pihente ki fáradalmait, mikor elzúgtak a 1 Kun László krónikája. 2 Salgó. 3 Visegrád táján. 4 Kont és társai.