Századok – 1923-1924

Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Petőfi a történelemről 1

PETŐFI A TÖRTÉNELEMRŐL. 7 mellett, templomban volna, mert hazáját neki köszönheti. „Képére volt írva harcok diadalma." Munkács alatt megtartván a bölcs, józan Álmos halotti torát és a haza keresztelőjét, a negyvenedik napon az ifjú Lehel kürtjének hangja riasztotta a magyarokat újabb munkára. Kürtje hallatára a legények a tábor tüze mellett találgatták, hol jár az esze: ázsiai őshazájukban-e, amelyet odahagyni olyan nehéz volt, vagy a Kárpátokon, honnan először tekintettek le arra a szép országra, mely most már az övék. Lehel, Bulcsú, Botond triumvirátusságának idejében, Zoltán fejedelem kiskorúsága alatt, a magyar nemzet háromfejű sárkány lett. Sörényiik rázására reszkettek a népek, szemük pillantására égtek a városok. A költő képzeletét megragadta, három alkotásra is lelkesítette Lehel koi 'Ej 3.Z Cl „kilencszáz esztendő, kilenc vén óriás", mikor Magyarországban még nem volt korona, nem voltak királyok; kegyetlen legények őrizték a megszerzett hazát s hazahozták a sok kincset, mert minden halandó nemzetség adót fizetett nekik. A számtalan bajnok közül minden költő választ magának egyet; Aranyt Toldy, Grarayt Kont lelkesíti; Petőfit a kürtje harsogásával országokat reszkettető Lehel vitéz tüzelte föl legjobban. Ez volt a hős, ez volt a kürt. Nagy égzengés a hősnek halála s erre az égzengésre a visszhang, Petőfi dala, csak kilencszáz esztendő múlva felelt.1 A szent királyokról hallgatott s dalra csak olyan hősöket érdemesített, akik szembeszálltak zsarnok királyaikkal. II. Endrét ügyefogyottnak tartotta, ki az ország kormányát gonosz feleségének s német környezetének engedte át. Ennek következtében urak, szegények egyaránt szenvedtek. A néptől könyörtelenül szedték az adót. A király udvara úgy gondolkozott, hogy dolgozzék, fizessen a paraszt, azután dögöljön meg. Bánk bán nádorispán, mikor ifjú, szép feleségét, az asszonyok virágát, a királyné öccse a sárba tiporta, maga állt az összeesküvők élére, a királyi palotában dőzsölő németekre rontott, s levágta őket a királynéval együtt. Mind meghalt, aki el nem szökhetett s „kitisztult az ország".2 Kún László krónikája, ahogy Petőfi megírta, szintén nem a királyi tekintély növelésére készült. Nem lehet tudni szerinte, ebben a fenegyerekben az emberség vagy 1 Lehel (három változatban). 2 Bánk bán.