Századok – 1923-1924

Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Petőfi a történelemről 1

6 MARKI SÁNDOR. ellenséges századok vak dühvel ostromolták. Az időknek, a népeknek éktelen vihara porszemként fújta volna el, ha szent palástja szárnyát reá nem takarja; így a tom­boló vihar csak elsuhant feje fölött. Aki belenéz a tör­ténet könyvébe, ennek az istenségnek vezető nyomdokát mindenütt megtalálja; aranyhíd gyanánt húzódik át rajta, mint folyóvizén át a nap képe. így élt keresztül hosszú ezer évet; s ezer évig az Isten nem azért tartotta meg, hogy most, mikor révbe ért, az utolsó habok eltemes­sék. A magyar nemzetnek sok és nagy vétke volt, de ezekért büntetését már elszenvedte; voltak azonban eré­nyei is, amikért jutalmat még nem kapott. Ez a jutalom a jövendő lesz.1 Az a hon azonban, melyet az ősök verítékükkel és szívükkel szereztek, mostan már nincs meg, csak neve bolyong közöttünk, mint a temetőből éjfélkor visszajáró kísértet. Ennek a honnak falait a múltnak férgei elmor­zsolták, új vihar szétdúlta födelét s lakói — vadállatok és madarak módjára — (hozzátehetjük, hogy vaggon­lakásokban) az ég alatt tanyáznak. Mit ezer év előtt az ősök tettek, azt kell tenniök a nemzetgyűlés tagjainak: bármily erővel, bármily áldozattal s ha mindnyájan belepusztulnak is, új hazát, a réginél szebbet és tartósab­bat kell teremteniök. Ne dobják félre a régi épület min­den kövét, de nézzenek meg minden darabot, mit alapul vesznek; s ami mái' porhanyó, vessék el kérlelhetetlenül, bármily szent emlék fűződik is hozzá. A századok hiában birkóztak meg a magyarokkal, őket tehát nem ölheti meg egy esztendő, amelyben rácok, németek, horvátok, tótok, oláhok törtek rájuk, holott a jósorsban mindent meg­osztottak velük s mindig átvették felét annak a teher­nek, melyet vállaikra a balsors rakott.2 * A magyarok nem felejthetik el világhódító, híres őseiket. ítélő szemmel Attilától Rákócziig egy ezredév néz reájuk; olyan mult, hogy ha csak félakkorák lesznek is, mint nagy ősapáik voltak, árnyékuk ellepi a sárba, vérbe fult ellenség táborát.3 Árpád nevének hallatára mindenki úgy emelje meg a kalapját, mintha az oltár 1 A magyarok Istene. 2 A nemzetgyűléshez. 3 Élet vagy halál.

Next

/
Thumbnails
Contents