Századok – 1923-1924

Értekezések - HORVÁTH DETRE: Szilárdi János és Siralmas Krónikája 94

szalàrdi jänos és siralmas krónikája. 115 gok miatt magyarra fordíttatta" és kiadni akarta,1

annál inkább magasztalja Heltait, hogy magyarul ki is adta.2 Érthető, hogy megköveteli a hadvezértől és tanácsadójától, hogy ismerje Bonfiniust, Turóczit, továbbá a cosmographiát és a geographiát. Ha belőlük a török és a tatár akkori erejére következtetést vonnak, nem történik a „siralmas romlás". Kár, hogy a magyar szemében „a jó ló, vagy jó vendégség nagyobb", mint az okulásra szolgáló történelmi könyv, melyet csak a pad alá szeret hajítani.® Ami azonban Szalárdi Krónikáját minden fejezetében színezi, az finoman érzékeny lelkivilága. Munkáját 1662-ben írta.4

Nem csoda tehát, hogy szíve vérzett még a Várad eleste okozta sebektől és képzelete visszaszállt a sötét múltba: Mohács mezejére, ahol elesett Lajos király, elhullott a magyar nemzetnek színe-java.5

Várad a török kezében ... maga mindenétől megfosztva, egy szál ruhában, családjával a sejtelmes, nyomorúságos jövő előtt ! Nyitva-tárva Erdély kapuja ... Siralmas kort ölel fel a Krónika, Erdély hányatott történetének 1526—1662 közé eső részét, s ezt a kort egy nemesen érző s gondolkodó, minden pusztulástól irtózó lélek sokszor a valóságnál sötétebb szemüvegen át látja és írja le. Innen van pl., hogy a leégett hazak puszta kéményei is érdeklik,16 hogy többnyire csak a romlás, a veszedelem köti le figyelmét.7

Gyakori kifejezések: „siralmas vala nézni... keserves vala hallani.. .",

s

A kettészakadás vala minden nyomor és inség forrása, de a legsiralmasabb mégis az 1660. év.9 Hangulata nem engedi elmellőzni, ha a fejedelemnek valami jóbarátja, jobb-keze, vagy valamely vár kapitánya meghal s mindez „nagy kár", „nagy veszteség".10 Az öreg Bethlen István halála meg „a hazát döntötte szomorúságba".1

1

Jellemző kesergése egy-egy haláleset 1 VIII. 610. V. ö. Angyal Bev. 5. Beöthy—Badics I. 395. 2 V. 294. 3 V. 293—4. V. ö. Angyal 3. Beöthy—Badics I. 394. 4 Koncz: Irodalomt K. 1899. 83. V. ö. Angyal 3. Beöthy-Badics I. 394. Pintér II. 344. 5 I. 11. 6 I. 17. 7 IV. 241. 8 V. 299. VI. 338. 366-7, 381, 384, 408. VII. 503, 509. VIII. 637; az V. 320—50 pedig majdnem teljesen „siralmas" rész. 9 VII. 481. V. ö. Szilágyi: Bud. Szemle 1858. 421—2. 10

IV. 169. 227. 31

IV. 228. 8*