Századok – 1923-1924

Értekezések - HORVÁTH DETRE: Szilárdi János és Siralmas Krónikája 94

110 HORVÁTH DETRE. ostromhoz, 25.000-nek kellett volna elesnie!)1

Szereti a pontosságot, sőt az aprólékosságot is. Lorántffy Zsuzsanna halálának még az óráját sem hagyja ki Krónikájából.2 Az események mellett nem halad el gondolatok nélkül, — műve éppen ezért nem is krónikaízű. Okoskodik, latolgat, tépelődik, töpreng és elmélkedik, mit, hogyan kellett volna tenni ennek vagy annak a helyében; mint lehetett volna pl. II. Rákóczi György elméjét meggyőzni, hogy elálljon a lengyel háborútól; mi következik be akkor, ha a vár védői között akadt volna elmés ember stb.3 Előadásának azonban bizonyos tudákos színe van. Elbeszélése, leírása és jellemzése nehézkes mondatokban foly. Olvasásánál meg kell szoknunk különös tárgyalási módját, melyben a körmondatok terjedelmessége zavarba hozza az olvasót, akinek vastürelemre van szüksége. Sokszor azt sem igen tudjuk, kiről beszél és melyik év történetét adja. Az események fonalát elejti, majd később minden átmenet nélkül ismét felveszi.4

Ami mégis vonz, az tősgyökeres magyarsága., melynek vizsgál ása bőségesen kárpótolja a fáradságot.5

Előadása Livius tanulmányozására vall; különösen, hogy azt proverbiumokkal fűszerezi, pl. a „kinek hol fáj, ott szokta tapogatni; gutta cavat lapidem non vi, sed saepe cadendo."6 A könnyű megértést azonban hellyel-közzel akadályozzák a régi, az idegen, főkép a török szavak.7 * # * 1 VII. 538—40. 550—574. 566—7. 2 VII. 489. 3VI. 384—6, VII. 492, 503, 515, 535, 542—3, 544 , 553—4, 563. VI. 438, 398. Pintér állítását tehát (írod. tört. II. 344), hogy „Szalárdi előadása egyhangú, színtelen, száraz", nem mindenben írhatjuk alá. Mennyivel máskép szól róla Angyal (Beöthy—B. írod. t. I. 395), midőn „nem únja meg tőrőlmetszett magyarságát" és „több öröme telik az ő naiv bőségében, mint néhány kortársa száraz rövidségében". Ruhmann meg „zamatos magyar nyelvéről" szól. Ruhmann Jenő: Szalárdi J. Siralmas Krónikájának mondattana. 3. 61. 4 V. ö. Beöthy—Badics I. Й95. Angyal 4, 30, 45. Flegler 98—9. Ruhmann 4, 61. V. ö. Ruhmann Jenő: I. m. « Irodalomt. K. 1899. IX. 215—6. 7 Latorkert (= hegyes karókból készült kerítés, a várak külső kerítése), czajbert (= fegyvertár őre, gondvise. lője), szemeny (= oláhországi katona, V. 285, 286. VII. 513.), cait-ház, officér, sing („szingnyi magas, mély . . ."). Erdélyi