Századok – 1923-1924

Értekezések - HORVÁTH DETRE: Szilárdi János és Siralmas Krónikája 94

106 HORVÁTH DETRE. felhagy a dicsőséggel és kategorikus feleletet kér Telekitől, mert máskép „másuva kell véle fognia".1 Ezen elhatározás megvalósításában akadályozta meg a halál. Pedig már minden költségvetést részletesen kidolgozott, bár ezen piunkálatai alatt is leginkább a fejedelmi kiadásra gondolt. így Telekihez intézett levelében a papiros beszerzésének módjáról értekezik. A kinyomatás felől pedig Szenczivel óhajt tanácskozni.2 Ebédéi ugyan ígért neki 200 tallért (= 400 frt),3

vagy papirt, de ő inkább kapott azon az alkalmon, hogy egy úr „Szarka" nevű lovat neki ígérte, amelynek árából (100 tallér) bőségesen kikerült volna a papir ára.4

Mivel azonban mind a nagylelkű adakozó, mind Szalárdi meghalt, abbanmaradt a kiadás, mikor Szalárdi már megállapodott, hogy a gyulafehérvári typographiát fogja igény bevenni a maga correctorsága alatt.5 A kivitel módozatai a következők lettek volna. Szalárdi 800 példányban akarta kinyomatni a művet, amihez 200 kötés papiros kellett volna. Egy kötésből 4 példány került volna ki, melyeknek darabját kötetlenül 1 tallérban alkudta ki Rhédei Thökölyi által. Ilyenformán egy példányon 3 tallér lenne a nyereség. Mivel azonban a typographusnak 300 frt-ot kellett volna fizetni („ami azonban búzával is megváltható"), az összes kiadás 700 frt, míg a bevétel 800 frt lett volna.6

Hiába hangsúlyozta Szalárdi a 100 frt tiszta hasznot — a dicsőség mellett —, a fejedelmi udvar lemondott az egyikről is, és a másikról is. Halála után kézirata a fehérvári kollégium bibliothékájába került, hogy ott várjon addig, míg — Boldvai szerint — „Isten mutatna olyan patrónust, kinek munkája által terjedhetne világra".7

Szegény Szalárdi! Mintha sejtette volna, mi vár Krónikájára, midőn Szamosközi István iratainak sorsát említve, fölkiált: „Oh boldog Isten, szomorú említeni! A mi nemzetünkben hidegséggel voltak az ilyen közönséges jóravaló gond-1 U. o. 262. 5 Koncz: Irodalomt. K. 1899. 88—9. 3 Szilágyi: Figyelő, VIII. 260. 4 Kemény J.: Üj M. M. 1855. 247—50. Koncz: írod. K. 1899. 343—4. 5 Szilágyi: Figyelő, VIII. 260. 6 U о. 259 62 'Koncz: Irodt". К. 1899. IX. 344.