Századok – 1923-1924

Értekezések - HORVÁTH DETRE: Szilárdi János és Siralmas Krónikája 94

SZALARDI JANOS ÉS SIRALMAS KRÓNIKÁJA. 105 Mihálynál, a kiadás érdekében, munkája mégis csak majdnem 200 év múlva, 1853-ban látott napvilágot.1

Bár a kéziratot odaadta egyeseknek elolvasni,2

terjedni nem terjedt. 1824-ből fennmaradt adat szerint „históriáját csak néhány esztendőtől fogva kezdték olvasni".3 A mellőzésnek több oka volt. Kényes volt maga a tárgy, mely saját napjai történetét ölelte fel; Bethlen János, a Commentár szerzője is sok akadályt gördített eléje, ámbár Szalárdinak szándéka sem volt versenyezni Bethlen művével. Mind a császár, mind a porta „offendálódva" nézte az író személyét, kinek tendenciájától és hitétől egyaránt féltek, bármennyire meg akarja magát nyugtatni Szalárdi: „nem lehet semmi offensiója sem a római császárnak, sem a hatalmas török nemzetnek", mert — szerinte — eléggé igyekezett az okot eltávoztatni.4 Nem kis hiba volt Szalárdi hazafiaskodása „hazájához való szereteti" és a fejedelmi udvarhoz való hűsége sem! Maga nyíltan bevallja, hogy „ottkin Magyarországon találhatott volna Krónikája kiadásához patrónust" Rhédei Ferenc mellé, de a kiadás dicsőségét csak Apafi fejedelemnek akarja fenntartani. „Azon munka — írja másutt — napfényben volna", ha más patrónushoz való „confugialás alkalmát el nem mulasztja".5

Szepesben ugyanis biztosan megjelent volna, hiszen Rhédei Ferenc és Thökölyi nagylelkű támogatói. Rhédei a papírra már megalkudott,6

de Szalárdi csak a fejedelem által akarja kinyomtatni, mert a fejedelemre és az országra nézve „dicséretbe maradandó örökös, jó emlékezetet és szép hasznot" vár munkájától. Mindig csak azon volt, hogy „a fejedelem s az ország statusi őnagyságok neve alatt" bocsáthassa ki munkáját,7 mert „őnagyságok dicséretes hírt hagyhatnának méltóságos nevüknek s szegény hazára s jövendő posteritásokra nézve nem haszontalan dolgot vitetnének végbe".8 Egyik levelében azonban már 1 U. o. 83, 88—90. 3 Szilágyi: Figyelő, VIII. 262. 3 Rumy: Tud. Gyűjt. 1824. IX. 77. 4 Szilágyi: Figyelő, VIII. 259, 262. V. ö. Szilágyi: Budapesti Szemle. 1858. III. 176. IV. 36, 46. V. 32, 34, a napi események följegyzéseiről. 5 Konez: Irodalomt. K. 1899. IX. 220, 239 e Szilágyi: Figyelő, VIII. 262. 7 Konez: Irodalomt. K. 1899. 88—90. 8 Szilágyi: Figyelő, VIII. 261.