Századok – 1923-1924
Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Petőfi a történelemről 1
2 MÁRKI SÁNDOR. denkire és mindenre, de (amiben Petőfi Ossiánra nézve tévedett) meghagyják az ő ősz fejük zöld koszorúját.1 Az ókor ezen apoteózisa után a középkor magasztalása következett, mit a feudalizmus gyűlölőjétől várni alig lehetett. Zordonnak, de ragyogónak, kiégett piros északi fénynek tartotta a lovagkort. Képzeletének fáklyájával újra meg újra felgyújtotta, mert lángjánál megint látta azt a tündérkertet, amelynek olyan szép fája és olyan szép virága volt: a vitézség cserfája, a szerelem rózsája.2 Az újkor történetéből csak a szabadságharcok érdekelték. Gúnyolódott azokkal, kik a világot siralmasnak, elfajultnak tartották, s boldognak csak a vakot, ki nem látja, hogy az ítélet napja eljött s a földön minden fölfordult fenekestől. Ezt a fölfordulást Franciaország és a jakobinus sipka okozta. A jakobinus sipkát bizonyára az ördög maga varrta s odatette a bőség szarvára, melyből annyi rossz dől a világra, hogy minden jóléleknek elveheti az eszét. A sátán zászlajának újítás a jelszava, mi talán a dögvésznél is jobban terjedt; hiszen már a táblabírák közt is akadtak, kik újításokra gondoltak.3 De — mondta máshol már gúny nélkül — a világ időközben nagykorú lett s a férfiú többé nem gondolt olyan gyermekjátékkal, amilyen a királyság. Az a bárd, mely Páris piacán XVI. Lajos nyakára lecsapott, csak első villáma volt annak a zivatarnak, mely a királyok ellen nemsokára kitört. Mikor 1789-ben (mint utóbb 1830-ban és 1848-ban is) a franciáknál „kitelt a király becsülete", a németek fölberzenkedtek és megesküdtek, hogy bosszút állanak: megölik a szabadságot, megmentik a királyt. Meghódították Longwyt s ostromolták Verdunt, feladására a gyávák reszketve kérték Beaurepaire kapitányt, ki azonban a föltételek aláírása helyett mindnyájuk szemeláttára főbelőtte magát, hogy példáját követve, a bátrak az ő szabad halálát válasszák.4 Dicsőítette Petőfi az olaszokat is, kik a csúszást, mászást megúnva, talpra álltak, sóhajtásukból égiháború lett, láncaik helyett kardjaikat csörgették s a szabadság dicső katonái a Dél halvány narancsfáit vérrózsákkal festették be. A zsarnokok előtt megjelent Brutus szelleme, amely aludt idáig, de fölébredvén, azzal lelkesítette 1 Homér s Osszián. 2 Szécsi Mária. 3 A táblabíró. ' Beaurepaire.