Századok – 1923-1924
Értekezések - HORVÁTH DETRE: Szilárdi János és Siralmas Krónikája 94
SZALARDI JANOS ÉS SIRALMAS KRÓNIKÁJA. 99 lábaival" sem gondolt, hanem igyekezett benntartani a népet a várban. Nagyvárad kapitulációs pontjainak szerkesztésében szintén részt vett.1 És mielőtt maga elhagyta volna a várat, tehetsége szerint hozzájárult a kivetett sarchoz. „Én is — írja levelében — jószágocskám qualitása szerint értékecskémnek jórészét — vármegyénkkel együtt — kiadtam." Valószínű, hogy őt bízták meg a sarc összegyűjtésével, mert ő adta át a hozzá „beszolgáltatott" 26.434 forintot.2 A menekülőkkel együtt Debrecenbe mehetett és valószínű, hogy itt tartózkodott, míg Rákóczi halálával és Várad elestével megszűnt hivatalai helyébe mást nem kapott. Lehetséges, hogy ő volt a vezetője annak a követségnek, amelyet a Debrecenbe menekült váradiak a palatínushoz küldtek Tokajba. Ez a követség, mely a vármegyéknek és Erdélynek tudtára adta Várad elestét, egy levélben kérelmet nyújtott át, hogy „számkivetett, siralmas állapotjukban atyafiúi szeretettel látni ne neheztelnék őket."3 Egész életében a munkának embere, nem tudott meglenni nélküle a szomorú napokban sem. Bizonyára ebben az időben fogamzott meg lelkében a Krónika megírásának eszméje. Eddig nem is lett volna oka, miért írjon „siralmas krónikát'-. A közelmúlt események hatása alatt elmegy képzeletben Mohács mezejére, végigkíséri a török lábnyomokon a „siralmas pusztulást" és szinte keresi, hol írhat valami megrázkódtató eseményt. A kor érzés- és gondolatvilágának gyermekeként gyakran megszólaltatja Jeremiás prófétát s egybeveti az Isten választott népének és a sújtott magyarnak közös sorsát. De bármennyire kesereg, nyugodtan is tud beszélni az országos dolgokról és a Rákócziak s a főurak családi életéről, kedvteléseikről és ha néha-néha erőt vesz rajta a fájdalom, megnyugszik abban, hogy minden Isten böl-1 Hadtört. Közi. 1892, 392—4. A pontok kivonatosan Krónikájában is olvashatók. Nagyvárad elfoglalásának és visszavételének történetét 1. u. o. 469—92. Rónai Horváth Jenő, Nagyvárad visszavívásának kétszázados emlékünnepére. A kapituláció pontjai rendesen azonosak mindenütt. V. ö. Kárffy Ödön: Székesfehérvár kapitulációja, Hadtört. K. 1910, 499—500. 2 Koncz: írod. K. 224. Szilágyi: A magyar nemzet története, VII. 100. 3 Krónika, VII. 582—3. 7*
