Századok – 1921-1922

Értekezések - HOLUB JÓZSEF: Az életkor szerepe középkori jogunkban és az »időlátott levelek« - 32

-70 HOLUB JÓZSEF. határ volt vélelmezhető, mint a házasságnál. A kánonjog a 7. életévhez kapcsolta ezt, s ettől a kortól kezdve tekintette összes jogi következményeivel együtt érvényesnek az eljegyzést.1 Ez a kor ugyan még épenséggel nem az, a melyben a gyermek ez egész életére kiható fontosságú lépését átérthetné, — még a déli vidékeken sem, a mire a római és kánonjog alacsony korhatárainak motiválásánál hivatkozni szoktak — s azt hiszszük, hogy az egészen kiskorúak, az infansok eljegyzésének nagyon elterjedt szokását akarta csak így az egyház legalább némileg korlátok közé szorítani. A mintát pedig ehhez a római jogban találta meg, mely a 7. életévvel, az alsóbb fokú cselekvőképesség kezdetével, megengedte az eljegyzést is. Hogy azonban e rendelkezés nem hozta meg a czélzott eredményt, azt a nálunk található példák is igazolják, melyekből látjuk, hogy a szülők igen gyakran már születésükkor vagy igen kis korukban eljegyezték gyermekeiket.2 A házasság nővásár alakjánál3

a leány atyja és a vőlegény atyja tárgyaltak az adás-vételi szerződésen, a germánoknál, mint a Brautgabe kifejezés mutatja,4 az atya adta nőül leányát, s a népjogok szerint is a Munt birtokosa, a Muntwalt, adta férjhez a leányt ; igaz ugyan, hogy csak az ő beleegyezésével, de az apának és testvérnek megvolt az a joga, hogy leányát illetve nővérét annak akarata ellenére is megházasíthassa.6 így tehát a házasság tulaj donkép két család szerződése volt, melynél a gyermeket meg sem kérdezték, a mint az még ma is nagyon sok népnél megtalálható,6 1 Pl. Decret. Greg. IX. lib. IV. tit. II. c. 4. : Ex sponsalibus contractis cum minore septennio non oritur impedimentum publicae honestatis. 2 Erzsébet királyné unokáját, István úr árváját, 3 éves korában jegyezte el János morva őrgróf fiával, a szintén csak 5 éves Jodokkal 1356-ban. 1361-ben azután, mikor a jegyesek annyira megnőttek, hogy a kánonjog szerint is érvényesen megülhették eljegyzésüket, Lajos király és Erzsébet királyné eskü alatt erősítették meg az 1356-iki kötést olykép, hogy mihelyt Erzsébet mintegy 12 éves és a házasságra alkalmas lesz, a házasságot bizonyosan megkötik. (Pór A. : István úr árvája. Századok, igoi. 101. 1.) — Tagányi : i. m. kny. 20—21. 1. 3 Honfoglaló őseinkre vonatkozólag 1. Gardézi tudósítását, (Helyes fordítását e fontos résznek Tagányin&k köszönhetjük, i. m. i. h. 202., kny. 24. 1.) — Kováts Gy.: A házasságkötés Magyarországon. Bp. 1883. 4 Schröder : i. m. 69. 1. 5 Heusler : i. m. II. k. 286. 1. 6 Tagányi : i. m. i. h. 199. 1. kny. 20—21. 1.