Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Rubint Dezső: Az összeomlás. 1918. Ism. Balanyi György 687

történeti irodalom . 687 a kinek lelkét föltárja, nagy lélek, de egységes és következetes is, minden szavában és tettében érthető, s ez nagyon nagy dolog. S mi vei. Papp Ferencz mindig írásbeli bizonyságokból indul ki s képzeletét az alkotás kezdő mozzanatától az utolsóig, a stilizálás művészetéig a legszigorúbb tudományos féken tartja : engem és — hiszem — minden olvasóját teljesen meggyőz képének tudományos igazságáról is. A Kemény Zsigmond történeti feléről tekintve kitűnő munka, de az irodalomtörténeti felében is. Ez utóbbi áJlítás megokolása azonban nem e folyóirat kötelessége. Császár Elemér. Rubint Dezső tábornok : Az összeomlás 1918.63 melléklettel. (40 okmánymásolat és 23 vázlat.) Budapest, 1922. Globus nyomdai müintézet r. t. 8-rét 361 1. A világháború utolsó szakasza és a reákövetkezett esztendő kétségkívül legszomorúbb, legsivárabb korszaka ezeréves nemzeti történelmünknek. Egészen Mohácsig kell visszamennünk, hogy a pártos szenvedélynek, osztályönzésnek és megfoghatatlan elvakultságnak hasonló tüneteit lássuk. De a mohácsi nemzedék legalább bátran meghalt hazájáért s e hősies gesztusával ha nem is hárította el a bűneivel fölidézett veszedelmet, mindenesetre enyhébbre hangolta a történetírás ítéletét tettei fölött. A közelmúlt eseményei azonban teljesen híjával vannak még a legparányibb heroismusnak is. Csak sivár cinismus, elképesztő hozzá nem értés és határtalan elbizakodottság árad belőlük felénk. A hősi elszántság helyén országrontás, félig vagy talán egészen tudatos hazaárulás burjánzik. Honnét e hirtelen leromlás ? Mi idézte elő annyi próbát kiállott államgépezetünk váratlan összeroppanását ? Mi okozta, hogy legendás vitézségű katonáink egyszerre eldobják fegyvereiket s úgyszólván ölhetett kezekkel nézik, miként ragadozza el a beáradott ellenség a hazai rög legértékesebb darabjait ? Ilyen és hasonló kérdések valószínűleg még sokáig foglalkoztatják történetírásunkat. Annál inkább, mivel nem pusztán akadémikus érdeklődés, hanem a legfájdalmasabb valóság : országunk megcsonkítása és minmagunk szánalmas roncscsá torzítása lappang mögöttük. Mert ma már nem kétséges, hogy Trianon égbekiáltó igazságtalanságai igen jelentékeny percentjükben az 1918 októberében megindult események bűnei. Okaik nyomozása és föltárása tehát bizonyos fokig egyet jelent a történeti és egyéni felelősség felderítésével. Hiszen a bűnök leleplezése szükségképen magában foglalja a bűnösök megbélyegzését is.