Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Berzeviczy Albert: Az absolutizmus kora Magyarországon. 1849–1865. I. köt. Ism. Wertheimer Ede 681

történeti irodalom . 683 a szó nemes értelmében vett férfinak és hősnek festi, Berzeviczy vakmerő kalandornak jellemzi, a ki mint hadvezér egyetlen igazi győzelmet nem aratott, ellenben hazájának a Magyarországtól való elszakadás jutalmául ugyanazt a leigázást szerezte meg osztályrészül, mint az anyaországnak. Szerzőnk pártatlanságának bizonyítéka, hogy Kossuthról is hasonló elfogulatlanul ítél. Nagyságának és érdemeinek teljes elismerése mellett, melyeket a szabad demokratikus és nemzeti Magyarország megteremtésével szerzett, Berzeviczy mégsem vak Kossuth nagy politikai hibájával szemben, melyet a függetlenségi nviltakozattal elkövetett. Ha csak sovány kivonatot is akarnánk adni Berzeviczy könyvéről, magunknak is egy kis könyvet kellene róla írnunk. Az előtanulmányok után (19—94. 1.) a rémuralmat jellemzi (97—184. 1.) ; azután következik a Geringerprovisorium (187— 261. 1.) ; a 265. laptól a 339-ig Bach kormányzatának kialakulása s mint ötödik rész (344—429. 1.) az emigratió első éveinek története zárja be az első kötetet. Valóban gazdag tartalom s Berzeviczy munkáját el kell olvasni, hogy róla az ember helyes képet alkothasson magának. Minden egyes rész érdekfeszítő elbeszélés. Érdekes pl. többek közt Geringer jellemzése : »Geringer bizonynyal nem volt rosszindulatú ember, talán nem is épen rossz magyar, hiszen a Szögyény kifogástalan tanúságát bírjuk arra nézve, hogy később, mint a birodalmi tanács tagja, a magyar érdekek jobb barátjának bizonyult, mint sok más. Buzgó, szorgalmas, képzett hivatalnok volt, kinek igénytelensége, mint önismeretének megnyilatkozása, csak becsületére vált, állása tekintélyének emelésére azonban nem szolgált ; ha — rendesen gyalog járván — sáros czipőben jelent meg a Nemzeti Casino vacsoráinak előkelő társaságában, hamar szárnyra kelt a »gyalog palatínus«gúnynév.« Bach azonban nem volt megelégedve azzal, hogy Geringer ideiglenesen hogyan vezette a helytartótanácsot. Nem hajtotta végre neki, a vezető miniszternek, elég gyorsan az eléje tűzött föladatot : Magyarország teljes egybeolvasztását az osztrák monarchiával. A főok, a miért Geringernek nem sikerült a reábízott föladatot megvalósítania, az volt, hogy a magyarországi hivatalnokok túlnyomó többsége· akkor még magyar születésű volt, a kik természetesen nem lehettek a Schwarzenberg-Bach kormányzat centralistikus terveinek keresztülvitelében megbízható, bevált közegek. Ezért is ejtették azután el. Nagyobb sikert remélt Bach Albrecht főherczeg helytartóságától, a kitől, minthogy a bécsi kormánytól függetlenebb volt, viszont Magyarországon is sokan az állapotok enyhülését várták. A tapasztalat azt bizonyította, hogy a bécsi államférfiak jobban számítottak. És ha ez az