Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Berzeviczy Albert: Az absolutizmus kora Magyarországon. 1849–1865. I. köt. Ism. Wertheimer Ede 681

682 történeti irodalom. ban is. a mely alkalmas volt arra, hogyczéljait előmozdítsa. Különös elismerés illeti a szerzőt, hogy a nyomtatott irodalmat, a folyóiratokban és napilapokban megjelent tanulmányokat és czikkeket is, semmi fáradságtól vissza nem riadva, valósággal kimerítően fölhasználta. Csak Altert kellett volna figyelmen kívül hagynia, a ki hamisításokkal dolgozott és ezért a kutatásra értéktelen. Ily gazdag levéltári és irodalmi anyaggal felfegyverkezve, Berzeviczy a magyarországi absolutizmus olyan feldolgozásával ajándékozta meg a közönséget, a milyennel eleddig a magyar irodalom nem rendelkezett s a melylyel történetírásunknak egy kiáltó hiányát pótolta ki. Munkája annál kívánatosabb és szükségesebb volt, mert ezzel végre e korszak egyodalú osztrák beállításával szemben nyomós és döntő ellensúlyt dobott a mérlegbe. Sd^varzenberg és Bach bálványai valóságos istenítését és imádatát, amelyben az osztrák történetírók határt nem ismertek, Berzeviczy most bizonyára szétrombolta. Bosszantó volt, hogy az osztrák történetírók a való tényeken hogyan túltették magukat és Schwarzenberg és Bach állítólagos nagysága előtt szinte megsemmisülve, oly történeti képet festettek, a mely minden volt, csak nem a tárgyalt korszak az igazságnak megfelelő mása. A pártatlan történetírásnak ellenkezőleg meg kell állapítania, hogy Schwarzenberg herczeg és Bach sok szerencsétlenséget zúdítottak a monarchiára és hogy működésük következményei a csehországi és itáliai harcztereken borzalmas módon nyilvánultak meg. Berzeviczy most hiteles oklevelek alapján a kornak igaz képét rajzolta meg. Ámbár munkáját hamisítatlan hazafias szellem hatja át, sohasem engedi magát eltéríttetni a viszonyok és állapotok igazságos méltatásától. így elismeri, hogy az 1848-iki magyar poíitika a nemzetiségi kérdés jelentőségét nem ismerte föl s ezzel a katastropha felidézéséhez lényegesen hozzájárult. Azt a fontos tényt sem tagadja, hogy a március—áprilisi törvények főhiánya, mely azután oly sok összetűzéshez vezetett, abban állt, hogy az Ausztriával való közösséget semmi irányban sem szabályozták. Ezzel szemben azonban a legélesebben elítéli — a mit Friedjungnak is el kellett ismernie — az udvari kamarilla végzetes játékát, a midőn eleinte Jellaciéot, mint lázadót megbélyegezte, titokban azonban Magyarország ellen mégis eszközül játszotta ki, míg bátorságot nem vett magának, hogy a bánnal nyíltan föllépjen. Semmi kétség benne, hogy első sorban a Bécsből kiinduló reactio volt az, mely Magyarországot a forradalmi útra hajtotta, midőn titokban, Jelladc segítségével Horvát: országot, a nemzetiségeket és Szerbiát a Regnum Marianum ellen felbiztatta. A bécsi felfogással szemben, a mely a bánt