Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Šurmin; Gyuro: Knez Miloš u Zagrebu 1848. Ism. Thim József 678

történeti irodalom . 679 a ki súlyos anyagi zavarokkal küzdve, tőle mintegy 5000 forintot el is fogadott. De Gaj nem tudta szabadonbocsátását kieszközölni, valószínűleg Jellacic bán magatartása miatt, a ki a bécsi kormányhoz fordult Mülós ügyében. Milós fejedelem csak Jellacic György őrnagy (a ki Zágrábba utazott fivéréhez, a bánhoz) közvetítésével bocsáttatott szabadon, mire Laibachon át Innsbruckba utazott. Milós letartóztatása alatt látván, hogy Gaj és Petrovits Milivoj kelepczéjébe jutott, bosszút állt Gajon. Elmondta, hogy Gajnak 28.000 forintot adott Jellacié bán és környezetének megvesztegetésére. Állítását Jellaöié bán előtt és Innsbruckban bírói kihallgatása alkalmával ismételten fenntartotta.1 Jellacié bán a horvát országgyűlésen nyíltan igazolásra szólította fel Gaj Lajost, mire az eset megvizsgálására egy képviselőkből álló bizottság alakult. Gaj azonban nem ismerte el ezen bizottság törvényességét és a vizsgálat elől kitért. Jellaciénak alighanem kapóra jött Milós ex-fejedelemnek Gaj elleni vádja, mert szabadulni óhajtott a horvát népvezértől, a ki skandalummal fenyegette meg a bánt, midőn ez vonakodott a beiktatási esküt Rajacsits szerb érsek kezébe letenni. Az Obrenovits-eset miatt Gaj befolyása zenitjén a politikai színtérről kénytelen volt eltávozni s helyét teljesen Jellacicnak átengedni. Viszont Obrenovits Milós 1853 okt. 7-én Gajt a nyilvánosság előtt rehabilitálta. Csakhogy Gajt meggyanúsították, hogy a forradalom alatt a horvát királyi méltóság elnyerésére törekedett, a mire Bécsben elfogattatott és csak több havi vizsgálati fogság után, 1853 deczember havában bocsáttatott szabadon. Gaj ekkor politikailag egészen letört. Surmin a közölt adatok alapján nem foglal állást a tényálladék megállapítása tekintetében, hanem megelégszik egyes részletek magyarázatával ; némely állítása azonban helyreigazításra szorul. Knityáninról azt állítja, hogy a magyar királyi biztossal békekötés czéljából tárgyalásba bocsátkozott, a mit csak Rajacsits érsek hiúsított meg, Jellacié-csal egyetértve. Való, hogy ez a hír a forradalom alatt el volt terjedve, különösen a magyarok sorában. De legújabb levéltári kutatásaim kétségtelenné teszik, hogy Knityánin feltétlen híve volt az osztrák császárnak és sohasem kereste a magyarokkal való békekötést. Az sem áll, hogy Knityánin 1849 február havában az osztrák ellenséges irány miatt távozott volna el önkéntes csapatával a délmagyarországi harcztérről ; 1 Az eredeti jegyzőkönyv 1848/2962. sz. a. kiselejteztetett, de 1854 decz. 4-én Milós részére egy másolat állíttatott ki.