Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Šurmin; Gyuro: Knez Miloš u Zagrebu 1848. Ism. Thim József 678

680 történeti irodalom. mert ő annyira austrofil volt, hogy Garasanin és Karagyorgyevits Sándor fejedelem kénytelenek voltak őt a Szerbiába való visszatérésre rászorítani. Risztits Jánosra is hivatkozik a szerző, a ki szerint Milós fejedelem a magyarok segítségével vélte Szerbia trónját elfoglalni. Risztits azonban mélyebb történelmi tanulmány nélkül írta meg a délmagyarországi szerb felkelés történetét, s az akkor elterjedt közhitet valóságnak veszi. Obrenovits Milósnak a magyarokkal való szövetségét a belgrádi szerb kormány bocsátotta világgá, hogy ezzel Milóst úgy a magyarok ellen küzdő horvátok, mint a délmagyarországi szerbek előtt discreditálja. A szerb kormány Milóst Bosznia fellázításával is megvádolta, hogy ily módon ellene a porta ellenszenvét is felkeltse. Ezzel szemben a franczia és olasz belgrádi konzulok a bécsi osztrák kormányt vették gyanúba, hogy Obrenovitsék vállalkozását elősegítette. Azonban ez sem felel meg a valóságnak, mert a bécsi kormány megtagadta Milóstól a Pozsonyba kért útlevelet : és pedig a magyarországi délszláv mozgalmak miatt. Viszont tény, hogy mikor Milóst Jellacic Zágrábban letartóztatta és a bécsi kormánytól további intézkedést kért, utóbbi Pillersdorf javaslatára tanácsilag kimondotta, hogy Milós ellen mindaddig nem lehet eljárni, míg a belső közrend ellen nem vét ; külföldi törekvései ellen csak, ha az érdekelt külföldi kormányok diplomatiai úton erre az osztrák kormányt tényleg felhívják. Závodszky állítása (Századok, 1915. 251. 1.) nem olyan alaptalan, hogy a bécsi kormány Milósnak Szerbia északi határán való megjelenésével nyomást vélt gyakorolhatni Karagyorgyevits fejedelem kormányára, hogy a délmagyarországi szerb mozgalom támogatását biztosítsa. Az osztrák kormány csak később, Sekib effendi bécsi török követ, Fonton orosz ügyvivő és Medem gr. bécsi orosz követ követelésére rendelte el 1848 június 13-án az Obrenovitsoknak Szerbia határától való eltávolítását. Említettem, hogy Batthyány kormánya sohasem támogatta Obrenovits Milós vállalkozását, bár egy szerbiai forradalom kitörését Szerbiában magára nézve előnyösnek vélte. Batthyány miniszterelnök — midőn június havában Milós újabb útlevélért fordult a magyar kormányhoz — megtagadta tőle azt (1848 jún. 26.), minthogy Milós magát Horvátországban a magyar érdekek ellen hagyta felhasználni. Másrészt útját állta ennek a volt osztrák kormánynak az orosz czárral kötött egyezménye is, mely szerint az Obrenovitsok Magyarország és melléktartományai területén meg nem telepedhetnek. Eltekintve némely tévedéstől, Surmin publicatiója rendkívül értékes, mert nélkülözhetlen a Gaj és Milós-féle affaire