Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Takáts Sándor: Régi magyar kapitányok és generálisok. Ism. Zsinka Ferencz 674

674 történeti irodalom. Takáts Sándor : Régi magyar kapitányok és generálisok. Budapest, 1922. Stádium Sajtóvállalat r.-t. 8° 456 1. A legsajátabb nemzeti érzések egyikét : a magyar hősiességet magasztalja és támasztgatja e kötet hosszabb-rövidebb tárczaczikkeiben Takáts Sándor. Régi nagy magyar katonák jelennek meg a lapokon előttünk, a kik bálványai voltak koruknak, beszcdtárgya és buzdító példája harczi pályára szentelt életeknek. De a mikor a kard kihullott a kezükből, mindenki elfeledte őket. Újak álltak be helyettük, mert bőven termette ez a föld a magyar hősöket századokon keresztül. Nagyrészük a török ellen forgatta a kardot ; ebben voltak nagyok Thury György, Zolthay István, az egri hősök egyike, Magyar Bálint, Gyulafíy László, a ki Huszár Péterrel együtt két uralkodó alatt is szolgált, Prépostváry Bálint, Dobó Ferencz, gr. Zrinyi Ádám, a költő Zrinyi Miklós fia ; de akad köztük olyan is, a ki a német ellen hadakozott ernyedetlenül, mint Czeczey Lénárd kapitány, Fráter György hűséges embere. Sőt van köztük, a ki kuruczra is oly gyűlölettel mérte csapásait — Kiss Balázs — mint a törökre. Nem volna teljes a magyar végzet, ha hőseink között ilyen is nem akadna. Mások, mint Splénvi László és F.bergényi László, a franczia és olasz csatamezőkön hagyták ott a magyar katona hírét. A hogy a könyv olvasása után a tizenhat nagy katona elénk tárt életeseményeit fejünkben forgatjuk, nem tagadjuk, hogy ez életrajzoknak sugalmazó hatása van. Nagy példák mindig nagy tettekre buzdítanak. Épen ezért kívánatos volna, hogy fiatalságunk mentől nagyobb számban olvassa és vegyen lelket a nagy példákból, habár a mi mai harcaink egész más kard- { forgatókat kívánnak, mint az előző századok. A szerző több helyütt panaszképen emlegeti, hogy nálunk a hősökkel keveset törődnek, nincs kegyelet, a mely megbecsülné és az utódoknak átadná emlékét azoknak, a kik hosszú küzdelmek után meghalni is könnyű szívvel mentek hazájukért. Hadtörténelmünk csakugyan nem olyan gazdag, mint a mily gazdag haditettekben történetünk. Mintha ebben is az a magyar lélek nyilatkoznék, 1 mint a Takáts által bemutatott hősökben, a kik jól eltréfálnak, tánczolnak, verekednek, de hogy tetteikről beszéljenek, az idegen tőlük. Ez az öntudatlan, de néma nagyság kétségkívül hiba ; rajta kell lennünk, hogy a tettekről beszéljünk is. Lám a német és vallon hitvány katona volt az egész török idők alatt, a török mindig ezekből kívánt magának a végvárakba szomszédot, nagyon jól tudta miért, mégis ha a magyar nevet szájára vette ez a náczió, nem volt a magyarnak egyéb titulusa előtte, csak az, hogy áruló magyar.