Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Tagányi; Karl: Lebende Rechtsgewohnheiten und ihre Sammlung in Ungarn. Ism. Zayzon Sándor 670

történeti irodalom . 671 nek és szokásainak megismerésével. Az első fejezet bő forrást tár fel előttünk, közölve mindazon munkáknak rövid jellemzését, melyekben az európai nagy nemzetek tudósai ismertetik az egyes népek jogszokásait s melyeknek rengetegében csaknem nyomtalanul enyészik el hazánké. A míg szerzőnk tanúsága szerint más államokban a kormány buzgó támogatása mellett folytak a kutatások, addig lehetséges volt, hogy nálunk a Felvidéken a csehek, Délvidéken pedig a szerbek vegyék kezükbe az ez irányú kutatások megkezdését fîbm csekély támogatására hazánk ellen irányuló propagandájuknak. A következő három fejezet a jogszokásokat összehasonlító alapon tárgyalja, különös tekintettel a magyarokra és a rokon fajokra. Három nagy csoportra osztja föl a jogszokásokat : a családi és nemzetségi életet irányító, a halottkultuszhoz kapcsolódó és az örökösödést szabályozó jogszokásokra. Visszavezeti az olvasót a legősibb formákig és megnyilvánulásokig, fokozatosan haladva megteremti a kapcsolatot a jelenkorral, rámutatva a nép életében még ma is meglevő minden olyan jelenségre, mely a régi jogszokás emlékét őrzi. A házassági jogszokásnál az exogamia uralkodó a turáni népfajoknál. A házasságkötés módjának ismertetésével, mint ősi formát, a nőrablást veszi alapul, melynek kulturáltabb fokozata az erőszak tényét kizáró nővásárlás Ez utóbbiból fejlődik ki a mai forma a kereszténység hatása alatt, de a nővásárlás emléke még ma is él egyes kifejezésekben, mint például eladóleány. Ugyanezen fejezetekben tárgyalja, mint a családi élettől elválaszthatatlant, az apai hatalom jogkörét és a nemzetség életét szabályozó jogszokásokat. A halottkultuszt a visszajáró lelkektől való félelemből vezeti le. Ezért temetnek el a halottal mindent, mi kedves volt neki, hogy ne kösse őt Abbé semmi ősi hajlékához. A temetési szertartással járó emberáldozatot (rabszolgák megölése, feleségnek halálba kell követnie férjét) a kereszténység szünteti meg legtöbb helyen. A halottkultusz megnyilvánulása a tor, melynek egyik része a sírnál lefolyó ünnepély (haláltáncz, fegyvertáncz), másik része a halott emlékére tartott összejövetel. Az összejövetelek megtartási ideje szoros kapcsolatban van a lélekvándorlás hitével és annak periódusaival A halottkultusz képezi alapját a házi tűzhely tiszteletének is, melynek fenntartása a legszentebb kötelessége a családnak. Pogánykorban legmagasabb fejlődési foka a vesta papnők által ápolt szent tűz, a kereszténység korában pedig a Gyertyaszentelő ünnepe őrzi emlékét. A jogszokások utolsó csoportjában tárgyalja e mű a vagyon öröklését szabályozó szokásokat. Ezen a téren irányadó a vérségi