Századok – 1921-1922
Értekezések - GYALÓKAY JENŐ: Az első orosz megszállás Erdélyben 1849. 626
632 gyalókay jenő. Ennek az észak-erdélyi hadjáratnak első számottevő eseménye — mint tudjuk — a deczember 23-án vívott dézsi ütközet — majd Kolozsvár visszafoglalása •— volt, utolsó accordja pedig 1849 január 4. és 5-én Tihuczánál, á borgói szorosban, hangzott el. Az osztrák csapatoknak br. Wardener altábornagy1 — majd Urban ezredes2 — parancsnoksága alatt állott része Bukovinába szorult s ezzel a helyzet határozottan Bem javára billent. Most már csakugyan volt a vészkiáltásnak komoly alapja s ennek következtében az oroszok behívására irányuló mozgalom is második — ezúttal döntő ·— phasisába jutott. II. Az osztrák haderő helyzete 1848 deczember végén hasonló volt a magyar seregéhez, annak kolozsvár—csúcsa— szilágysomlyai visszavonulása után. Puchner csapatainak egy része is kiszorult Erdélyből, megmaradt része pedig a harczok okozta veszteségek és mindenféle kórságok következtében egyre apadt ; hasznavehető pótlást azonban sehonnan se kapott. Az akkor sorozott újonczok zöme egy hajítófát se ért, a hevenyén alakult új ütegek pedig — kellőszámú kezelő-és hajtólegénység, valamint használható hátas- és hámoslovak hiányában — bizony csak gyarló tákolmányok voltak.3 Nem is igen állották a sarat az anyaországból érkezett, jobban ellátott magyar ütegekkel szemben. Mindehhez még hozzájárult az, hogy az erdélyi osztrák parancsnokságoknál és csapatoknál sok olyan öreg tiszt volt, a ki az ottani nyugalmas-csöndes viszonyok között egypár évig még elszolgálhatott volna, de most, a mikor megindult a háborúság, a fokozott testi és lelki megerőltetés folytán, egyre-másra kidűlt a sorból.4 így azután, aránylag rövid idő alatt, nagy tiszthiány együttműködésének tervét. De a czár akkor azt válaszolta reá, hogy Puchner elég erős arra, hogy a magyarok próbálkozásait meghiúsítsa. Egyúttal megtiltotta, hogy az orosz csapatok az ő beleegyezése nélkül, Magyarország területére nyomuljanak. (Buchanan angol nagykövet Palmerstonnak : Szentpétervár, 1849 jan. 31. — Correspondence relative to the affairs of Hungary. 1847 —184g. 134. 1.) 1 1848 decz. 26-án meghalt. 2 A 17. (2. oláh) határőr-gyalogezrednél szolgált s az oláh felkelésnek egyik fő mozgatója volt. 3 K. A. : 143. XIII. B. 36. és 76. 4 A tábornokok közül : Wardener, Gedeon, Gallbrunn, Graeser és Schurtter. (Puchner relatiója. Κ. Α.: 143 XIII Β. go.)
