Századok – 1921-1922

Értekezések - GYALÓKAY JENŐ: Az első orosz megszállás Erdélyben 1849. 626

az első orosz megszállás erdélyben. 633 állott be, a melyet — legalább egyhamar ·— sehogyan se lehetett pótolni. Viszont az erdélyi magyar hadsereg, az alig-alig felszerelt újonczokat nem számítva, az anyaországból jól fegyverzett és ruházott segítöcsapatokat kapott s a fegyelem is — hála Bem kemény markának — lassan bár, de folytonosan javult. így tehát érthető, hogy az osztrákok — helyzetük balrafordultával — rögtön átlátták, hogy egyre fogyó erejükkel sokáig már nem folytathatják a harczot nagyobb külső vagy belső segítség nélkül. Az utóbbi a szász és oláh felkelés alakjában valósult meg,1

de a hozzáfűzött nagy várakozásnak nem tudott megfelelni. A külső segítség dolgában pedig a két nemzetiség vezetőemberei nem tudtak a főhadparancsnokkal megegyezni. Puchnert ugyanis a szászok és oláhok folyton megújuló nógatása és jajgatása se bírhatta reá arra, hogy — velük egy gyékényen árulva ·— a kormány tudta nélkül, alattomban alkudozzék az oroszokkal. Végül a türelmetlen Salmen, látva, hogy magántermészetű könyörgésükre Lüders se hederít, 1848 deczember 28-án írásban fordult a nagyszebeni főhadparancsnoksághoz azzal a kérdéssel : vájjon az osztrák csapatok meg tudják-e, a harcz ide-oda hullámzása közben is, Brassót és Nagyszebeni oltalmazni ? Kár, hogy ez a levél nincs meg, de tartalma a reá adott válaszból is megállapítható2

s ebből kitetszik, hogy Salmen abban az esetben, ha az osztrákok a szászföld védelmére gyöngék volnának : »rendkívüli segítségéhez akar folyamodni. Puchner helyett még aznap válaszolt Salmennek Pfersmann altábornagy,3 közölvén vele, hogy ha a hadműveletek a mozgó hadtestet másfelé szólítanák, a két szász centrum oltalmára nem maradna elegendő osztrák csapat.4 Ez lévén a szomorú valóság, nem ellenezheti, hogy a szászok, saját érdekükben, ahhoz a bizonyos rendkívüli segítséghez forduljanak. Ez — bár Pfersmann nem mondja ·— nem lehetett más, mint az oroszok meghívása. Ez a válasz tehát más szóval azt jelentette, hogy a főhadparancsnokság szabadjára hagyja ugyan az orosz be-1 K. A. : 143. XIII. B. 84., 85a, b, c.) 2 Nagyszeben, 1848 decz. 28. (Κ. Α.: 139. XII. y-.) 3 U. ο. 4 Ugyanezt mondotta más alkalommal a szászoknak és oláhoknak Puchner is. (Κ. Α.: 143. XIII. B. 8g., 90.) Igaza is volt.