Századok – 1921-1922

Értekezések - GR. KLEBELSBERG KUNÓ: Elnöki megnyitóbeszéd (1922) 609

elnöki megnyitóbeszéd. 625 ség tért hódít és hogy társa, a tudatlanság mind önteltebb, mind lármásabb, mind terpeszkedöbb... El sem tudjuk képzelni, hogy ezt az annyi század folyamán felhalmozott kincset tőlünk el lehetne rabolni, mert egy világnak a végét nehezen tudjuk elgondolni. És mégis. A barbárok csapásai alatt egész civilisatiók omlottak össze, a melyek talán felértek a miénkkel s a melyek szintén abban a hitben éltek, hogy fennmaradásuk biztosítva van. És igen különféle barbárok vannak... Jegyezzük meg, hogy ugyanezek a symptórnák mutatkoznak minden országban, veszély fenyeget minden nemzetet . . . Rendes időkben az Institut de France lehet elefántcsontból való torony s beérheti a decoratív szereppel. Mi általános fermentatió idejében élünk. Ez egy új világ keletkezése. A művelt emberiség hálás lenne önöknek, ha segítenének megakadályozni szellemi örökségének rombadűlését. « Végre hát a francziák is látják a veszedelmet, melynek felidézésében a szerencsétlen Páris környéki békék kierőszakolásával akkora részük volt. Az emberiség nemcsak a világháborútól, hanem ezektől az erőszakos békéktől is beteg, melyek állandóvá tették a nyughatatlanságot a lelkekben s a melyek által felidézett nyomorból sarjadnak ki a sociális bajok. Mi nem léphetünk fel azzal az óriási igénynyel, mint az Institut de France, hogy az emberiség összműveltségének megmentésén dolgozzunk; de a magunk műveltségét meg akarjuk és meg fogjuk menteni. Alighogy a bolsevizmus posványából kivergődtünk, a Magyar Történelmi Társulat nyomban felvette a tudományos munka folytonosságának fonalát és ma már büszkén állapíthatjuk meg, hogy ezen a téren a magyar tudományos szervezetek között mi voltunk az elsők. Innen van az, hogy minden számottevő magyar historikus keze tele van dologgal. A vetés érőben van, a könyvek készülőben, az altruista nyomda üzemben, a kiadáshoz szükséges papír birtokunkban. A Történelmi Társulat ereiének tudatában nyugodtan néz a jövőbe. A trianoni béke minden poklán át sem tudják ellenfeleink meggátolni, hogy a magyar művelődést megmentsük. Ettől a szilárd hittől áthatva Társulatunk ezidei közgyűlését megnyitom. Századok, 1922. IX—X. fűzet, 40