Századok – 1921-1922

Értekezések - GR. KLEBELSBERG KUNÓ: Elnöki megnyitóbeszéd (1922) 609

610 gr. klebelsberg kunó. nák fenn az égben, hogy elenyészett a világ. Tekints reánk, tekints szabadság, ismerd meg mostan népedet, midőn más könnyet sem mer adni, mi vérrel áldozunk neked.« Igen, Petőfi forradalmár volt, de nemzeti forradalmár. Hazafias lírája a maga hatalmas lendületeit a nemzeti mult szépségeiből és nagyságaiból merítette. Petőfi történeti érzéke és hazafisága 1848/49-i forradalmunkat, mely nemcsak szabadságharcz volt, hanem a társadalmi forradalom számos ismérvét is magán viseli, belekötötte a nemzeti élet nagy folytonosságába. Ezzel homlokegyenest ellentétben az a forradalmi szellem, mely az 1918/19-i összeomlásunkkor tombolta ki magát, ahistorikus és anationális radicalismus volt. Ez az irány a maga teljes vakmerőségében ütötte fel fejét már a szabadtanítás 1907. évi pécsi congressusán a Pikier Gyulák és Jászi Oszkárok felszólalásaiban. Hirdetve a kathedráról és a sajtó által, mind tovább harapódzott, míg a végén beletaszított bennünket az 1918. és az 1919. év posványaiba. És ez nemcsak minálunk volt így. A francziák az 1789-i és az 1848-i forradalmuk eszméit és embereit, a nagy forradalomban előfordult sok gyarlóság és vérengzés daczára is, büszkén vallják a magukénak. Az 1870/71-iki vereségük nyomán kitört párisi commune-ről ellenben mélységesen hallgatnak s ezt az eseményt mint idegen testet lökik ki nemzeti történetükből, akárcsak mi Károlyi Mihály és Kun Béla uralmának szennyes hónapjait. A Károlyi-Kun-féle forradalomnak a nemzet lelkétől idegen, a nemzet legszentebb javait emésztő, sorvasztó mivoltát senki sem fejezte ki találóbban, mint korunk legigazibb hazafias költője, Vargha Gyula »Ördögmalom« czímű költeményében. »Zakatol, zúg az ördögmalom, azt zúzza, mi már ma csak ócska lom. Becsület, hűség, hit, honszerelem fut le garatján őrült-sebesen. Rohanó malomkő forgó táncza morzsolja, marja, vadul hahotázva ; a dercze patakokban omol már s boldogan zsákol a fekete molnár.« És valójában az anationális és ahistorikus radicalismus olyan a társadalomban, mint a nem oldódó anyag az ember organismusában. Ha nem sikerül onnan erőszakkal eltávolítani, akkor a nemzet-egész bomlását idézi elő, amint ezt Oroszország mai állapotában egészen világosan láthatjuk.