Századok – 1921-1922

Értekezések - GR. KLEBELSBERG KUNÓ: Elnöki megnyitóbeszéd (1922) 609

ELNÖKI MEGNYITÓBESZÉD. 611 Ez ellen az ahistorikus radicalismus ellen, mely a nemzetek egészségének egyik legveszedelmesebb ellensége, egyik leghathatósabb gyógyszer a történeti érzék ápolása. Ez a meggyőződés vezetett akkor, midőn a bolsevizmus összeomlása után nyomban hozzáláttam a Magyar Történelmi Társulat reconstruálásához, melynek egyik főhivatása épen a történeti érzéknek ápolása a magyar nemzetben. És itt én nem propaganda-iratokra gondolok, hanem komoly, jól megírt történelmi munkákra. Mert, igen tisztelt közgyűlés, a becsületes, jó munka a legjobb propaganda. Mi volt az oka, hogy az érdeklődés a történelem iránt s ezzel a történeti érzék minálunk rohamosan hanyatlásnak indult? A multakban e részben nem volt hiba. Úgyszólván minden vidéki házban ott voltak Horváth Mihály vagy Szalay László munkái s az öregek, a mi atyáink és nagyatyáink, e könyveket érdeklődéssel és szeretettel lapozgatták. Az ok a korszellem változásán kívül abban az irányban rejlett, melyet az utolsó félszázad történetírása vett. Az nagyon helyes felismerés volt, hogy miután Katona, Feszler, Horváth és Szalay megírták Magyarország összefoglaló történetét, egyelőre részletkutatásokra volt szükség, hogy a mutatkozó hézagok kitölthetők, a homályban maradt problémák tisztázhatók legyenek. Ez megfelelt a XIX. század specifikáló szellemének is. De nézetem szerint túlzásba mentünk. Történészeink kezdtek kizárólag szaktársaik számára írni, a kiadott közlemények között túlsók volt az adalék, bizonyos félelem, bizonyos horror mutatkozott a főbenjáró, nagy kérdésekkel, a főeseményekkel való foglalkozástól, inkább harmadrangú részletkérdésekkel pepecseltek, nem voltak tekintettel a művészi compositió és előadás követelményeire, az újabb kort elhanyagolták, a legújabb kort pedig szinte kerülték. Mindezért a nagyközönség érdeklődése elfordult a történelemtől, a választott témák és azok feldolgozási módja nem tudták a közérdeklődést megragadni és lekötni. A bajok felismerésével egyben adva van gyógyszerük is. Mindenekelőtt el kell választani a tudományos félgyártmányokat a feldolgozásoktól. Legyen és lesz is egy orgánumunk, melyben a tudós ír a tudós számára, melyben regestumok, diplomatikai, chronológiai cikkek, forráskritikák és hasonló természetű szakközle-39*