Századok – 1921-1922

Értekezések - GR. KLEBELSBERG KUNÓ: Elnöki megnyitóbeszéd (1922) 609

Elnöki megnyitóbeszéd. A .Magyar Történelmi Társulat 1922. évi november hó 30-án tartott közgyűlésén mondotta dr. gr. Klebelsberg Kunó elnök. Fenséges Urunk ! Tisztelt Közgyűlés ! Amityen mértékben közeledünk Szilveszter estéjéhez, Petőfi születésének százéves évfordulójához, úgy fordulnak gondolataink is egyre jobban és jobban a nagy magyar költőhöz, minden idők lírikusainak egyik legnagyobbikához. Ha egyéniségét a historikus és politikus szemével nézzük, nem tagadhatjuk, hogy Petőfi forradalmi lélek volt. Apostol czímű költeményébe szemmelláthatólag saját élményeit szövi bele. A hősben, Szilveszterben kedve telik, ajkára saját érzelmeit, saját gondolatait, saját szavait adja. Szilveszter pedig tipikus forradalmár. Olyan, mint amilyennek a XIX. század derekán a vérbeli forradalmárt elképzelték, aki titkos nyomdában könyvet nyömat, melyben ostorozza a királyok és a papok bűneit, akit ezért sötét tömlöczbe vetnek s mikor végre kiszabadul, merényletet követ el a király ellen, a miért a vérpadon kell lakolnia. Petőfi király-versei (A királyok ellen, Itt a nyilam, mibe löjjem, A királyokhoz, A király és a hóhér, Akasszátok fel a királyokat stb.) is telve vannak izzó, szilaj gyűlölettel a restauratiós királyság ellen, a mint az a bécsi congressus nyomán kialakult. Sőt saját forradalmi irányát olyan magasztosnak tartja, hogy azt át akarja vinni bálványozott nemzetére, s megteszi a magyart egyenesen a forradalom Bayard-lovagjának. »Európa csendes, újra csendes, elzúgtak forradalmai. Szégyen reá! Lecsendesült és szabadságát nem vívta ki. Magára hagyták, egymagára a gyáva népek a magyart ; láncz csörög minden kézen, csupán a magyar kezében cseng a kard . . . Emelje ez föl lelkeinket, hogy mi vagyunk a lámpafény, mely a midőn a többi alszik, ég a sötétség éjjelén. Ha a mi fényünk nem lobogna a véghetetlen éjen át, azt gondolhat-Századok, 1922. IX-X. füzet. 39