Századok – 1921-1922

Tárcza - Madzsar Imre: Vitam et sanguinem 600

Tárcza. Vitám et sanguinem. Ε szavak világtörténeti hírüket tudvalevőleg az 1741 szeptember 11-én a pozsonyi királyi várban lejátszódott jelenetnek köszönhetik. Régi közéleti rhetorikánk azonban igen sűrűn élt velük, sokkal gyakrabban, mint közönségesen ismeretes. Egykorú szövegekben lépten-nyomon találkozunk e kifejezéssel, úgy hogy az előforduló esetek összegyűjtése, mint be kellett látnom, oly kísérlet volna, mely sok helyet venne igénybe a nélkül, hogy előreláthatólag teljességre tarthatna számot. Az első nálunk találhatóhasználatát e kifejezésnek, illetve rokon változatainak, eddigi tudomásom szerint azon XVI. századi törvényhelyekben kell keresnünk (1554. 1., 1556. 1., 1557. 1.), melyekre e kapcsolatban Marczali Henrik (Histor. Zeitschrift 1917, 413.) is fölhívta figyelmünket. Már ezekben is, mint a legtöbb s a leghíresebb esetben, az alattvalói hűség tolmácsa, a dynastikus érzés kifejezője e fordulat, de más összefüggésben és más tényezők ajkán is megtalálható. Míg az említett közismert vonatkozásban többnyire a rendek, illetve szónokuk él vele, addig máskor magánosok folyamodványaiban, kérvényeiben, sőt királyi leiratokban nyer alkalmazást. így Mária Terézia 1747-ben és 1751-ben kiadott »Regulamentum Militare« czímű szabályzataiban a katona véráldozatát emeli ki e szavakkal (»vitam et sanguinem devoventi militiae«, »miles sacrificando pro provinciis sanguine et vita«), azon legfelsőbb leiratában pedig, melylyel 1741 szeptember 11-én fordult a rendekhez, az ellenséges betörés következményeinek festésére használja : »hostilis invasionis in res et faculfates sanguinemque et vitam Suae Maiestati devotorum statuum et ordinum regni tendentis« (Jos. Podliraczky, Maria Theresia in successionali bello ab omnibus, relicta etc. Budae 1859, 39·)· Különösen érdekes azonban, hogy II. Rákóczi Ferencz 1703-ból keltezett nyilatkozatában is szerepel e kifejezés és pedig olyan jelentés kapcsolatában, mely homlokegyenest ellentétes azzal, melyet