Századok – 1921-1922

Értekezések - HOLUB JÓZSEF: Az életkor szerepe középkori jogunkban és az »időlátott levelek« - 32

-50 HOLUB JÓZSEF. magyarázat helyessége mellett szól az az adat is, hogy egy 14 éves ifjú maga adja ki nagynénjének atyja birtokaiból a leánynegyedet s gondnokról szó sincs, pedig azt külön kiemelik az oklevélben, hogy már lehet 14 éves, azaz törvényes korú.1 A mi pedig a cselekvőképességnek á törvényes korban való egyes fokozatait illeti, okleveles emlékekkel csupán az ingatlanok elidegenítésére megállapított 24 éves korhatárt igazolhatjuk. 1511-ben a budai káptalan előtt megjelenik Ányos Péter és korvizsgálatot kér ; s miután megállapították, hogy 24 éves elmúlt, atyjának összes, sógora javára szóló fassióit megerősítette s vele kölcsönös örökösödési szerződésre lépett.2 Ε kérdésekkel összefüggőleg vár megvilágításra a törvényes korúaknak visszavonási, revokálási joga, mely két irányban érvényesült, egyrészt élhettek vele az árvák3 gyámjuknak az ő nevükben létesített ügyletei ellen, vagy atyjuk ellenében az atyai hatalom alatt állók,4

másrészt pedig saját jogi fényeiket is így tehették érvénytelenné bizonyos feltételek mellett. Ez utóbbiról a Hármaskönyv s utána a Quadripartitum is ezt mondja : Ha az árvák ajándékokkal vagy szép szóval megnyerve, avagy fenyegetésekkel kényszerítve fekvőjószágaikról és birtok jogaikról teljes koruk előtt örökvallást tettek, megfontolván, hogy azokat meggondolatlanul tették, 24 éves koruk előtt bárhol visszavonhatják azt. Ha azonban nem teszik, e bevallások jogerőssé válnak.5 Az élő gyakorlatból mindössze három eset áll rendelkezésünkre a Hármaskönyvet megelőző s azt közvetlen követő időkből, a melyek egyike annyiban is érdekes, hogy maga Werbőczy is szerepelt benne : 1 1379. I.4. ... »ut videbatur 14 annorum vel circa« .... (Ν. Múzeum levt. Törzsanyag.) 2 Budai káptalan protocolluma a pozsonyi káptalan levéltárában. III. k. 23—24. 1. — 1473· 18 éves ifjú : »tempore huiusmodi fassionis ad aliquam perpetualem fassionem jaciendam propter sue etatis imperfectionem inhabilis extitisset« . . . (Tallián-cs. levt. N. Múzeum.) ; 1515. 22 és 23 éves ifjú »propter imperfectam et iuvenilem etatem ... ad aliquam fassionem maxime perhennaleni . . . inhabilis et impotens extitisset« . . . (Teleki-okit. II. k. 338. 1.) 3 Pl. 1237. Wenzel : i. m. VII. k. 47. 1. 4 L. 58. 1. 5. jegyzet. 5 HK. I. R. 128. cz., Quadrip. II. 99. cz. — A későbbi gyakorlattal szemben (1. Frank, Kelemen stb.) vigyáznunk kell arra, hogy Werbőczi itt csak árvákról beszél és azoknak is csak az ügyleti akarat indokának meghamisításával létrejött, ingatlant elidegenítő ügyleteikről, fassio perennalisaikról.