Századok – 1921-1922

Értekezések - MIKLÓS ÖDÖN: Hop Jakab bécsi holland követ interventiója (1698-1700) 524

hop jakab bécsi holland követ interventiója. 53 Ï emlékirata pár nappal előbb, április 7-én kelt.1

A karloviczi békében, — úgymond — melyet a holland és az angol diplomatia közvetítésével hoztak létre, Erdélyről is van szó, mivel Erdélyt véglegesen Lipótnak juttatta. Ennek következtében azok a jogok, miket ott a török élvezett, I. Lipótra szállnak. Äm mivel a török alatt bizonyos privilégiumai voltak úgy egyházi, mint politikai téren, azért is kívánatos, hogy úgy a lotharingiai herczeg 1687-iki, valamint a császár 1690-iki diplomájában kifejezett ígéretek változatlanul megmaradjanak. Erre kérik is Lipótot uraik megbízásából, kik nemcsak a karloviczi béke közvetítői, de az erdélyiek hitsorsosai is. Az angol követségi titkár, Sutton (a követ távol lévén) is egyidejűleg hasonló emlékiratot nyújtott be, mit a Rendeknek április 22-iki jelentése melléklete gyanánt szintén megküld.2 Hopnak eme erőteljes hangú emlékirata különösen érdekes. Azt, a mit Coliernek már nem volt módjában végrehajtani, itt igyekezett Hop kipótolni és Hollandiának a karloviczi békeközvetítésnél vitt szerepét itt is gyümölcsöztetni. Teljes joggal mutathatott rá arra, hogy Erdély birtokát a császár egyebek között a holland és angol diplomatiának is köszönheti, méltányos tehát, — teljesen eltekintve attól, hogy mint hitsorsosoknak még külön is megvolna erre a joguk — hogy az erdélyi protestánsok dolgában nekik is legyen beleszólásuk. Feltűnő azután az is, hogy Hop az eredeti diplomatervezet fenntartását kívánja (hacsak nem tollhiba az 1690-iki évszám), vagyis azt a záradékot kihagyandónak véli, mit a diplomának 1691-iki ünnepélyes alakban való kiállítása alkalmával csatoltak a 3. ponthoz.3 Ez a záradék volt 1691 óta minden bajnak a forrása, mert itt nyert a császár vitás vallási ügyekben döntőbírói szerepet. Am, hogy tényleg a diploma eredeti szövegének visszaállítása lebegett-e Hop szemei előtt, nem dönthető el. Erre a pontra többé nem tér vissza, mert az újabb események oly rohamosan követték egymást, viszont a bécsi kormány beadványára oly konok hallgatásba merült, hogy nem tehetett mást, mint újabb és újabb emlékirattal egyfelől a vallássérelmek orvoslását, másfelől beadványaira a választ követelni. Időközben azonban Fagel sem pihent, hanem végre 1 62. sz. mell. 2 64. sz. mell. (keltezetlen). 3 Pokoly J. Az erdélyi ref. egyház története. Budapest, 1904. · III. k. 24. o. 34*