Századok – 1921-1922

Értekezések - ANGYAL DÁVID: Széchenyi döblingi évei 465

480 angyal dávid. és boldogították volna az országot, ha ő szembe nem száll velük. Károlyi kötete is közöl iratokat, melyek a döblingi első évek hangulatát .megvilágítják. Ezekből látjuk, hogy Széchenyi már 1849 márczius 21-én írásba foglalta lelki állapotát. Az önmaga ellen érzett gyűlölet éleslátásával bonczolja e vallomásában pályáját. Megbocsátható gyöngeségeket és tévedéseket szörnyű bűnökké nagyít. Önvallomásának egy helye úgy látszik, hogy válasz nejének valamelyik levelére. Ezt írja ugyanis : »Mondják, hogy senki sem ismeri az én nagy vétkeimet, hogy szeretnek és tisztelnek. A mire, fájdalom, azt kell felelnem : A vesék és a lelkiismeret redőibe csak a bűnös hatol és nagyon sokszor kárhoztat a világ.ott, a hol Isten megbocsát és megfordítva : a minden emberbe beoltott isteni meggyőződés kárhoztat ott, hol a világ megbocsát s még dicsér is !« Mennyi erkölcsi mélység és lélektani finomság van e gondolatban. Hiába, Széchenyi tragédiája lelkiismeretéből fejlődött ki ; 'elméjének élességét most gyötrelmeinek mélyítésére használta fel. Ostorozza magát azért, hogy miniszteri tárczát vállalt és különösen azért, hogy Kossuthot megtámadta. Pedig Kossuth végtelenül nemes lélek volt, a ki, ha meg nem támadja, bizonyára belátta volna, hogy a kormánynyal együtthaladva kell az országot fejleszteni. Többnyire ilyen valódi tényekből szívja ki phantasiája az önkínzás mérgét. így értjük vádjainak rendszerét ; de néha phantasiája szinte megfoghatatlan gondolatok bozótjába téved, így midőn egy 1851-iki levelében azt írja, hogy Petőfi, a látnók, az ő fia volt, a kinek anyját éhen hagyta pusztulni és Petőfi a Felhőkben az ő arczképét rajzolta le. Bizonyos rendszer még ebben az őrültségben is van. Széchenyi gyűlölte azelőtt Petőfit, mint a radikálisok egyik vezérét, most dicsőíti, szereti, látnoknak, fiának mondja és a Felhőkben valóban talált egy szakaszt, mely meglepő hűséggel jellemzi az ő akkori hangulatát. Ez a szakasz így végződik : Laktársam a kétségbeesés, Szomszédom a megőrülés. Eddig beleillik a gondolat az ő csapongásainak rendszerébe, de azután őriilt képzettársítással Petőfit valódi fiának mondja és anyja iránt kegyetlenséggel vádolja magát. Mindezeket a vádakat azért írja le, mert írás közben kissé szabadul tőlük, megenyhül pillanatokra és csak akkor szenved mondhatatlanul, a mikor hallgat arról, a mi nyugodni pillanatig sem hagyja. Elkárhozottnak érzi magát,