Századok – 1921-1922

Értekezések - ANGYAL DÁVID: Széchenyi döblingi évei 465

gróf széchenyi istván döblingi évei. 4 89 volna szellemi képességeit, érdeklődése az emberek iránt lassanként felébredt, körülbelül 1853-ban. Ekkortájt látogatta meg Lonovics érsek és azóta állapota jobbra fordult. Kecskeméthy elbeszélését az életrajzírók követni szokták több-kevesebb kihagyással. Azonban az újabban közzétett anyag kételyeket ébreszt az elbeszélés hitelessége iránt. Hiszen Kecskeméthy az első döblingi években nem ismerte Széchenyit, csak hallomás után beszél ez időről. Kétségtelen, hogy Széchenyi akkori állapota igen szomorú volt, de hogy olyan majdnem állatias állapotban élt volna éveken át, az nem való. Gróf Széchenyi Istvánnénak hat, férjéhez: intézett levelét találta meg Károlyi Széchenyi elkobzott iratai közt. Az első levél 1848 szeptember 10-éről, a másik október 12-éről, a harmadik deczember 24-éről van keltezve, a többi 1849-ből való. Széchenyiné e levelekben vigasztalja férjét, fájlalja, hogy Széchenyi őt nem akarja látni és kéri, hogy ne gyötörje magát alaptalan önvádjaival.1 Abból a körülményből, hogy Széchenyiné a döblingi tartózkodásnak már első két hónapjában legalább két levelet írt férjének és hogy a levélírást folytatta, azt kell következtetnünk, hogy várt némi jó hatást e levelektől. Már pedig nem várt volna ilyen hatást, ha nem tudja, hogy férje elolvassa és bizonyos fokig meg is érti leveleit. Az a majdnem állatias közömbösség, melyet Kecskeméthy leír, talán hetekig sem tartott. Széchenyi már 1848 óta érdeklődött a magyarországi események iránt, a mi kitűnik 1849—^i-ig írt leveleiből.2

Valószínű, hogy a szabadságharcz alatt olvasta a bécsi lapokat.« Mikor dührohamai megszűntek, lelke még súlyosan beteg volt, sőt elméje sem tisztult ki egészen, noha bámulatos elmeélt fejtett ki az önkínzásban és állapota megfigyelésében. Ismertük már 1849., 1850. és 1851-iki leveleiből önkínzásának azt a kettős irányát, melyet Kemény állapított meg, a ki Széchenyi akkori állapotát elnevezte az »önkínzás monomániájának«. Az egyik iránya ez önkínzásnak az volt, hogy Magyarország minden szerencsétlenségét a maga írásaira és tetteire vezette vissza, a másik abban a felfogásában nyilvánult, hogy az általa 1848 előtt megtámadott irányok és emberek mindannyian dicsőek voltak 1 Károlyi I. 140. 1. 2 Ezt már Friedreich István is kiemeli Széchenyi életrajzában. 3 I.. Blick. 103. 1. Wer die Früchte der freien Presse, und vorzüglich der wiener freien Geliirn-Exuberanz der wenigen Monate der Jahre 1848—1849 verkostet hat. . . .