Századok – 1921-1922

Tárcza - Karácsonyi János: A váradi káptalan megrontása 440

tArcza. 447 férfiú Báthory távollétében azonnal levette az ingatag, ifjú fejedelmet lábáról. Rábírta, hogy térjen át a református (kálvinista) vallásra, vegye magához Dávid Ferenczet udvari papjául, főleg pedig rábírta, hogy vonja vissza Báthorytól az első utasítást és új, a Schwendivel már megállapított békepontokkal ellenkező követelések előterjesztésére kényszerítse. 1565 április 24-én tehát új utasítást dolgoztak ki az erdélyi kanczellárián Báthory számára s azzal a szigorú parancscsal küldötték meg neki, hogy ezt és ne az elsőt terjeszsze a császári és királyi udvar elé. Báthory, bár fájdalommal, végrehajtotta fejedelme második parancsát s e miatt Miksa király úgy megharagudott reá, hogy 1565 június 5-én a nemzetközi jog ellenére Báthory Istvánt fogságba tétette és harmadfélévig fogságban tartotta.1 Oda volt tehát a váradi katholikusok hatalmas pártfogója és oltalmazója. Pedig Erdély felől nemsokára szörnyű veszedelem közelgetett. Az erdélyi kálvinisták (reformátusok) még tele levén rajongással s az első támadók türelmetlenségével 1564 májusban rátámadtak a gyulafehérvári székesegyházra s onnan az oltárokat, szentképeket kihányták, a katholikus papokat pedig a városból elkergették. Gromo a fejedelmet megtegeti, hogy nem akadályozhatta meg e vad rombolást, mert ő akkor már Kolozsvárt tartott gyűlést s így Csák Mihály és Blandrata György voltak a rombolásnak főokai,2 de hát, ha a fejedelem maga nem örült volna e cselekedetnek, nem jutalmazta volna meg, hanem ellenkezőleg elűzte volna a főtanácsosokat. Június közepén János Zsigmond seregével Nagy-Váradra érkezett, mert Biharmegye nyugati részén akart egyesülni a segítségére jövő török csapatokkal. Itt védelmet kértek tőle a katholikusok s figyelmeztették, hogy ha nem gondoskodik, Szent László sírja veszedelemben forog. De jöttek a kálvinisták is fejszékkel fölfegyverkezve, hogy az oltárokat összetörjék és kihányják. Gromo állítása szerint a fejedelem fölfegyverkezett, lóra ült és úgy verte széjjel az őrjöngő sokaságot.3 1 Erdélyi Országgyűlési Emlékek. Budapest, 1872. II. k. 244— 248. Possevino : Transilvania. 98. Szalay : Magyarország története. IV. 336. Szádeczky Lajos : Békés Gáspár. 10. 2 Archiv d. Vereins f. s. Landeskunde. II. 20 1. V. ö. Erdély történelmi adatok. Ι. 22. Az évszám 1564 hibás, 1565 helyett. 3 U. o. 9.