Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Hajdúföld 430 - Historische Zeitschrift 430

432 történeti irodalom. 432 2. Heft. Egy névtelen író Freytag-Loringhoven munkájának (Politik und Kriegführung. Berlin 1918.) ismertetése kapcsán arra az alapvető hibára mutat reá, hogy a hadvezetőségek általában, de különösen Németországban már a kezdetétől fogva magukhoz ragadták a politikai vezetést is. — Ugyancsak egy névtelen a következő fanyar szavakkal ismerteti a Wekerle-kormány által kiadott és Magyarországot német földön ismertetni kívánó munkát (Ungarn. Leipzig. Quelle und Meyer. 1918.) »Das Ungarn, wie es war und wie es vor zwei Jahren von den der damaligen Regierung nahestehenden Gelehrten angesehen wurde und in Deutschland angesehen werden sollte, ist geschildert in dem Buche.« Ugyancsak vaskos elfoglaltságára vall az a felkiáltójel is, a melylyel Cholnoky czikkének czímét »Über Ungarns Land und Volk« kíséri. Az efféle rosszindulatú és elfogult oldaltámadások egyáltalán nem méltók a tárgyilagosságáról híres német tudományossághoz. — J. Loserth August Sedlaőek egyik munkájára (Die Reste der ehemaligen Reichsund kgl. böhmischen Register. Prag. 1918.) hívja fel a figyelmet, a mely Zsigmond, Albert és László különböző kéziratokban fennmaradt register-töredékeivel fogfalkozik és különösen sok vonatkozás van bennük a huszita háborúkra. — A német történetíróknak még a legapróbban is következetesen keresztülvitt nationalismusát jellemzően világítja meg Zibermayr eljárása, a ki Walther Schürmeyer könyvéről (Das Kardinalskollegium unter Pius II. Berlin 1914) irott különben elismerő bírálatában megjegyzi, hogy »Dionysius Széchi war nicht Bischof von Eger (ein Bistum in Eger hat es nie gegeben) sondern von Erlau.« — Egy névtelen író röviden ismerteti Arnold Winkler munkáját (Die Grundlage der Habsburger Monarchie. Wien. 1915.), a melynek alapgondolata, hogy »die Habsburger Monarchie schon vor der Pragmatischen Sanktion, seit 1526, als staatsrechtliche Einheit, als Gesamtstaat, und nicht als blosses staatenrechtliches Bündnis anzusehen sei. Die Pragmatische Sanktion sei darum in diesem Sinne nicht als der Anfang, sondern als der Abschluss einer staatsrechtlichen Entwicklung zu bezeichnen.« Ezen úgy történeti, mint államjogi szempontból teljes tarthatatlan, pusztán az összbirodalmi gondolathoz görcsösen ragaszkodó felfogás czáfolatára aligha szükséges szót vesztegetnünk. — W. M. röviden megemlékezik Csekey Istvánnak a Pragmatica sanctio eredetijének feltalálásáról irott, német nyelven is megjelent munkájáról. (Archiv des öff. Rechts. 1916.) 3. Heft. W. Platzhoff. Ludwig XIV., das Kaisertum und die europäische Krisis von 1683. Az értekezés számos vonatkozásaiban közelről érdekli a magyar történetirodalmat és mindenesetre sajnálatos dolog, hogy a szerző nemcsak a vonatkozó magyar irodalmat, a melyből Fraknói könyve olaszul is megjelent, de a magyar forráskiadványokat is hallgatással mellőzi. 122. Band. 1. Heft. Moriz Ritter részletesen ismerteti Roderich Goos, a német-osztrák állam és Montgelas-Schücking forráskiadványait a háború előzményeiről és kitöréséről. Vizsgálódásának eredménye, hogy a békebontók nem a központi hatalmak voltak, s imperialista hódítási törekvések sem a monarchiát, sem a német birodalmat nem késztették háborúra. — Egy névtelen ismertető Kováts Ferencz tanulmánya kapcsán (Pressburger Grundbuchführung. Weimar. 1918.) mindenkép sürgős feladatnak tartja, hogy a pozsonyi telekkönyvek egész terjedelmükben közzététessenek. — Andreas Walther Jakob Ruchti munkáját (Die Reformaktion Öster-