Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Bretholz; Bertold: Geschichte Böhmens und Mährens. Ism. Bruckner Győző 423

424 történeti irodalom. 424 dynastiáinak — az Árpádoknak és Premysleknek — hadi, diplomácziai, családi és egyéb érintkezései ismeretesek előttünk és azért a szokottabbnál nagyobb érdeklődést kelthetett volna Bretholznak ezen legújabban megjelent műve, ha benne a magyar nemzet a Morva- és Csehország területén megalakult szláv államokra gyakorolt nagy befolyásának megfelelően szerephez jutott volna. Jóllehet a magyar nemzet két ízben megtöri a szomszédságában keletkezett szláv birodalmat és megdönti először a X. század elején a nagy morva államot, majd 1278-ban II. Ottokár legyőzésével megsemmisíti a már nagyhatalom gyanánt feltűnő Csehországot, Bretholz megemlékezik ugyan e történelmi tényekről, de nem méltatja azokat nagy horderejű jelentőségüknek megfelelően. Különösen feltűnő és szinte bántó, hogy milyen röviden végez Κύη IV. László magyar király segítségével, melyet Habsburg Rudolfnak nyújtott, noha Habsburg Rudolf haderejénél hatszor-hétszer nagyobb magyar sereg vett részt e döntő ütközetben. Szűkszavúan ismerteti a morvamezei 1278-iki csatát és épen csak említi a magyarokat, jóllehet köztudomású, hogy a győzelem kétségtelenül a magyar beavatkozás eredménye volt. Szinte csodálatos, hogy Bretholz, a ki különben alaposan tanulmányozta az egykori forrásokat, nem méltatta legalább a Reimchronik e csatára vonatkozó sorait (141 — 166. és 203-^229.), de a majdnem egykorú külföldi évkönyvek és krónikák adatait1 sem vette figyelembe, pedig ugyancsak tanulmányozta Pertz : Monum. Germ. Script, gyűjteményes forráskiadását. Kézai krónikáját sem ismeri, pedig ez latin szövegénél fogva nyelvi akadályt sem okozott volna neki kutatásaiban és Kézai, mint Κύη IV. László udvari papja, pontos és megbízható adatokat nyújt a cseh történeti szempontból kathastrophális jellegű morvamezei csatára nézve. Nyelvi nehézségek miatt érthető előttünk, hogy a magyar történettudósok megállapításait figyelmen kívül hagyja Bretholz, de már határozottan hibának róható fel neki, hogy Lorenz Ottokár2 Busson3 és Köhler1 németnyelvű műveit sem tanulmányozta, a melyekből meggyőződhetett 1 Chronicon Colmariense (Pertz, Monumenta Germ. Script. XVII. köt. 17-154.1.) Annales S. Rudberti (u. ο. IX. köt. 103-108.1.) ; Continuatio Vindob. (u. o. 70g.) ; Chronicon Clausterneuburg. (U. o. VI. köt. 745. 1.) 2 Deutsche Geschichte, Wien, 1867. II. köt. -227. 1. és lásd még tőle Geschichte König Ottokars II. von Böhmen und seiner Zeit. Wien, 1866. 3 Archiv für Österreichische Geschichte, 42. köt. 49. lap. 4 Entwickelung des Kriegswesens. Breslau, 1886. II. köt. 92. 1.