Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Pigler Andor: A pápai plébániatemplom és mennyezetképei. Ism. Domanovszky Sándor 407

408 TÖRTÉNETI IRODALOM. utánban megjelent két kötettel. Finom papíron, nagy negyedrét alakban, kéthasábosan nyomva, a mellékletek egész sorozatával, krétázott papíron — az új kiadványok a legkényesebb ízlést is kielégítik. Műszettörténeti irodalmunkban pedig egy új kísérletet jelentenek. Régi műemlékeink ama rendszeres feldolgozásának, a melyet valamikor Henszlmann Imre indított meg, az utóbbi évtizedekben nem volt folytatása. Román és gót emlékeink után a renaissance és a későbbi alkotásokról csak elvétett leírások és méltatások jelentek meg. Hazánk szerencsétlen földarabolása irányította rá a figyelmet, hogy ez a magyarországi művészet története szempontjából milyen baj. Ez a felismerés indította Hekler Antalt, a budapesti egyetem művészettörténeti tanárát arra, hogy tanítványaival seminariumában földolgoztassa a még behatóbb méltánylásban nem részesült műalkotásokat. Ezzel a művészettörténeti oktatásban is érvényesül az az elv, a melyet nagyrészt a többi tanszékek tanárai is szeiw előtt tartanak, hogy a magyar tudományosságnak mindenekelőtt az egyes tudományszakok magyar vonatkozású tárgyait kell fölkutatnia. A művészettörténetben a szélesebbkörű rendszeres munkára legjobban a barokkművészet emlékei kínálkoztak, a melyeknek legnevezetesebb alkotásai a Dunántúlon a kutatóknak ma is hozzáférhetők. Ε körülmények hatása alatt tűzte ki Hekler tanítványainak földolgozásra a XVIII. század dunántúli emlékeit. Közülök elsőknek jelentek meg Pigler és Kapossy kötetei. Az új vállalkozás azonban nemcsak a czélkitűzés szempontjából, hanem a feldolgozás módszere tekintetében is új nyomokon jár. Az ~utóbbi időben művészettörténeti kutatásunkban mind erősebben érvényesült az a törekvés,· hogy a műalkotások létrejöttét a levéltárak lappangó anyagának közzétételével is megvilágítsuk. Iványi Béla a Múzeumi és Könyvtári Értesítőben Bártfa és Eperjes, Kemény Lajos a Művészet utolsó évfolyamaiban Kassa levéltárából közölt megbecsülhetetlen adalékokat középkori művészeti életünkről. Ezek érdemes historikus munkák voltak, a melyek a művelődéstörténeti szempontot tartották szemök előtt. Hiányzott azonban a földolgozásnak az a módja, a mely a levéltári anyag positiv adatait az aesthetizáló művészettörténész leíró és elemző módszerével egyesítené. Társulatunk forráspublicatióinak hatása alatt Hekler a mellette dolgozó ifjú kutatóknak föladatává tette, hogy a tárgyukra vonatkozó levéltári anyagot is fölkutassák és a Magyar Történelmi Társulat közlési szabályai szerint közre is adják. így jött létre az új kiadványok alaptípusa, a mely a tárgyalt műemlék keletkezésének története, leírása és elemzése után füg-