Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Ungarn l. Das neue alatt. - Veress Endre: Báthory István lengyel király udvari számadáskönyveinek magyar- és erdélyországi adalékai. Ism. Divéky Adorján 402

406 TÖRTÉNETI IRODALOM. A sok-sok hiány közül szolgáljanak mutatóul ilyenek : A kötet 88-ik lapján az egyik tétel czíme »Agasonibus«, pedig az eredeti kéziratban így áll : »Agasonibus atque aurigis et Kothczyszom Hungaris solutio«. A 89-ik oldalon alulról a 2-ik sorban a »videlicet« után, körülbelül 30 sorból álló három tételt hagyott ki (Agasonibus, Kothczyszom, Aurigis) és csak azután következik e tétel : »A curia dimissis«. A 91-ik oldalon is sok részlet hiányzik, a 123-ik oldalon pedig a sebesült magyarok névjegyzékének lengyel szövegében a magyar neveket modernizálja (mint azt különben máskor is tészi), minek következtében az olvasó feltételezi, hogy az eredetiben a magyar nevek lengyelül voltak írva, vagy talán latinul, holott magyarosan voltak írva, pl. »Batari Andrasz postrzelon przesz noge«. Az átírás által a szöveg veszít értékéből s a mellett következetlenséget is követ el a kiadó, mert ha már a neveket magyarul átírta, akkor már a lengyel szöveget is lefordíthatta volna, vagy pedig ha a lengyel szöveget teljes eredetiségében meghagyta, mire való volt a lengyelesen írt, de magyarul hangzó s ép ezért oly jellemző neveket átalakítani ? Ennek semmi értelme sincs, hisz a lengyelesen írt magyar neveket úgy is felismeri mindenki. Helyesebb lett volna már akkor a lengyel szöveget lefordítani. Ez a lépten-nyomon előforduló következetlenség szinte bántó. Ilyen következetlen, felületes és önkényes a kötet 127-ik oldalán a következő sorok közlése : »Vilnae, 8. Novembris 1580. Stephanus Rex Poloniae geiíeroso Michaeli Maleczkowski magno procuratori Cracoviensi. A mit udvarabéli szolgájától, Horváth Andrástól, kit boroknak viteliért Debreczenben küldtönk, izent, higyjed meg szavát.« Mennyi következetlenség e pár sorban ! A mondat eleje függő beszédben van írva, második része egyenesben. A mondat némileg ütánozza a régies szöveget s ezáltal szerencsétlen keverékét adja valami régies-modern szövegnek, mely se nem régi, se nem modern. Az eredeti szöveg így hangzik : »Stephanus dei gracia Rex Polonie Magnus Dux Lituanie, Russie, Prussie, Masouie, Samogitie Liuonieque etc. dominus, nec non Transiluanie Princeps. Generose fidelis Nobis dilecte, salutem et graciam nostram Regiam. Izentheonk az mi Vdvarunkbely zolganktol Horuath Andrástól, kytt Boroknak uitelyerth Debreczenben kültheonk. Azirth az mith my zonkal teneked mondand higgied megh zauatth. Datum is arce nostra regia Vilnensi octaua die mensis Nouembris, anno domini millesimo Quingentesimo octogesimo, Regni uero nostri Quinto. Stephanus Rex.«