Századok – 1921-1922
Történeti irodalom - Hillebrand Jenő–Bella Lajos: Az őskor embere és kultúrája. Ism. Oroszlán Zoltán 391
TÖRTÉNETI IRODALOM. 415 netét dolgozta fel, míg a többi praehistorikus kor ismertetése Bella Lajos munkája. Mindkettő a szakirodalom bőséges és alapos ismeretére támaszkodva, kitűnően oldja meg feladatát ; Bellát még külön dicséret illeti tősgyökeres, zamatos magyar nyelvéért, melylyel sok eddig rosszul hangzó szakkifejezést igyekezett megmagyarosítani. Az őskőkorszak emberére vonatkozó kutatások történetének ismertetésével kezdi Hillebrand a könyvet, melyben megtaláljuk az olasz Mercatinak inkább sejtésen alapuló tanaitól kezdve az összes jelentősebb szakférfiak nézeteit egészen Obermaierig. S már itt örömmel látjuk a miskolczi kőszakóczának, valamint a szeletai barlang leleteinek Európaszerte nagy feltűnést keltő szereplését. Azután az- őskőkor különböző korszakait tárgyalja. Foglalkozik e korszakok életkörülményeinek rajzával (klima, flóra és fauna), azután a bennök élő emberfajta testi sajátságaival, s az előforduló eszköztípusokkal. Ε beosztás mellett e korszakok igen könnyen áttekinthetők, s a különbségek azonnal megállapíthatók. Nagy érdeklődésre tarthat számot az első embertípusok maradványainak kritikai bemutatása. Szerző egész tudományos apparatussal bizonyítja azt a főleg Boulet munkásságával eldöntött kérdést, hogy a Homo primigenius (hova többi között a neandervölgyi, krapinai stb. embermaradványokat sorozzák), föltétlenül külön emberfajtának minősítendő, mely a moustérien időszak (jégkorszak) végén teljesen kihal, s helyét az aurignacien időszak elején véglegesen egy minden valószínűség szerint más földrészről idevetődött embertípus : a Homo sapiens fossilis foglalja el. Ennek utódait kell látnunk a mai európai emberfajtában. (Itt jegyezzük meg, hogy a könyvben kimutatott tudományos eredmények csak Európára nézve irányadók ; a többi világrészekben ez idő szerint még hiányzanak az eredmények leszűrésére szükséges kutatások és ásatások.) Külön fejezet méltatja az ősembernek az őskőkorban megnyilvánult művészi hajlamát, melynek a francziaországi és spanyolországi (Altamira stb.) barlangokban talált és méltán csodált festményeket köszönhetjük. Valószínűleg a totemismus hitét szolgálták e rajzok, de fontosak, mert belőlük egyes szokások (kézcsonkítás), épületformák és állatfajták megismerhetők. Másik érdekes lelete még az őskőkornak a festett kavicsok hosszú sorozata, melynek betűformákban jelentkező rajzmintái valószínűleg egy ősi cultusnak megnyilvánulásai. A kezdetben egyedüli eszköz : a marok-kő forma nagy változáson és bővülésen megy át e hosszú korszak folyamán. Pengék, dárdacsúcsok, mindkét oldalon kidolgozott lándzsahegyek, csont- és agancstárgyak : szigonyok, hajítópálczák, tűk jelennek meg a használati tárgyak