Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Hillebrand Jenő–Bella Lajos: Az őskor embere és kultúrája. Ism. Oroszlán Zoltán 391

394 TÖRTÉNETI IRODALOM. sorozatában. A tűz feltalálása is e korszak végére tehető, ugyanitt találkozunk a temetés, és pedig a zsugorított temetkezés első példáival. A neolithicumtól kezdve Bella Lajos veszi át a vezető szerepét. A neolithicum nálunk sokkal előbb kezdődik, mert a jégvilág neirf terjedt ki sem hegyeinkre, sem erdőinkre. A Magdalénien-korszak megszűntével átmenet nélkül következett be a neolithicum ; s leleteink valóban nincsenek a közbenső fokozatot jelző azylien-korszakról. A neolithicum már aránylag nagy változást jelöl úgy az eszközformákban, mint azok előállítási technikájában. Bella már 8-féle kőszérszámot és 3-féle fegyverfajtát különböztet meg. A kőszerszámosságnak magas fokon kellett állnia, valósággal góczpontok alakultak. Ilyen góczpont lehetett a mi Tokaj vidékünk, mely obsidiánnal és tűzkővel látta el messze földek lakóit. De e területen, talán épen nagy forgalma és látogatottsága miatt, az agyagmívesség is felvirágzott. Hoernesnek a kamaresi vázák és a felsőmagyarországi ú. n. baradla-edények közötti rokonságról szóló ítéletét helyreigazítja, s a magyar földön készült edények időrendi elsőbbségét is bizonyítja. A neolithicum beleolvad az aeneolithicumba, az ú. n. rézkorba. Ez a kor az öntés és kovácsolás feltalálásától számítódik. Érdekes megfigyelés, a mit e korszak vegyesen előforduló kő- és réztárgyain tehetünk az, hogy kezdetben az új anyag (a réz) simul a régi anyag (kő) alakjaihoz, később az új anyag új formáit akarná utánozni a régi (a kő). A rézkor főhelyét — s ebben megegyezik Pulszkyval — Magyarországon látja Bella is, hiszen a lelőhelyek jórésze hazánk területén van. Itt kapunk először rövid ismertetést a Nemzeti" Múzeumnak Bodrogkereszturon folytatott új ásatásairól, melyek gazdag és értékes eredményeket nyújtottak. A bronzkor keletkezését illetőleg a kulturcentrum feltevését, honnan szétáradt volna Európába a bronz ismerete, elveti, s azon az alapon áll, hogy a bronzot különböző régiók lakossága egymástól függetlenül találta föl. A bronzkornak sok kisebb időszakot megkülönböztető beosztásait elveti, ellenben helyesli és elfogadja Hampelnek : a kezdés, virágzás és hanyatlás korszakaiból álló beosztását. Azonban a trébelés kezdetét nem tartja egyúttal a hanyatlás kezdetének is, mert hiszen a trébelés technikailag fejlődést jelent ; csakhogy a trébeléssel egyidejűleg a vas földolgozása is megindul. Szerinte a kezdet kora, a régi bronzkor a Kr. e. 2500—1900 évek közé esik ; e korszakban történik a bronzszerszámok és fegyvereknek kő-és rézminták utáni fokozatos kialakulása és tökéletesedése. A közép bronzkor (Kr. e. 1900—1400) a fellendülés és virágzás kora, az új bronzkor (Kr. e. 1400—1000) a fibula fellépésének