Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Hillebrand Jenő–Bella Lajos: Az őskor embere és kultúrája. Ism. Oroszlán Zoltán 391

392 TÖRTÉNETI IRODALOM. Ferencz, Érdi (Luczenbacher) János és Kiss Ferencz ekkor kezdtek tudományos komolysággal foglalkozni hazánk e nemű leleteivel. Első igazán tudományosan képzett ősrégészünk Rómer Flóris volt. 1866-ban megjelent »Őskori műrégészet kalauza« czímű művében találjuk az első alapos és komoly leírásokat hazánk praehistorikus emlékeiről. Az ő munkássága, azután az 1877-ben Budapesten megrendezett nemzetközi ősrégészeti congressus nemcsak a tudósok, hanem a közönség körében is felkeltették az érdeklődést a praehistoria és emlékei iránt. Ipolyi Arnold, Wosinszky Mór, Hermann Ottó, Hampel József, Darnay Kálmán és sokan mások volnának még említendők, kik az érdeklődés ébrentartásán, s a praehistoria tudományának előbbrevitelén Rómer után buzgólkodtak. A sok részlettanulmány után az első kísérletet az egybefoglalásra Pulszky Ferencz kísérelte meg »Magyarország archaeologiája« czímű 1897-ben megjelent müve I. kötetében. Munkája, bár sok helyütt éles logikával és biztos meglátással van megírva, tévedésekben sem szűkölködik. Ellenben nálunk korszakot jelöl annyiban, hogy clesen síkra száll a kő- és bronzkorszak között az ú. n. rézkornak beiktatása érdekében s azt állítja, hogy e kérdést ilynemű nagy lelettömegével első sorban hazánk van hivatva megoldani. Az idő, úgy látszik, igazat ad neki. Müve, épen e czéljának szolgálatában, meglehetősen aránytalan beosztású ; míg az egész kőkor -nak 37, a bronzkornak 43 lapot szentel, addig a rézkorra 79 lap jut. Ő utána Darnay Kálmán adott ki egy kis munkát »Magyarország őskora« (1900) czímmel, melynek különösen a bronzkorra vonatkozó része érdemel figyelmet az érdekesen egybeállított analógiák bősége miatt. S most végre két régi, a praehistoriában vezető helyet betöltő tudósunk vállalkozott a nehéz feladatra, hogy a »rengeteg anyagot szűk keretben, kötetek helyett kurta fejezetekben« a magyar közönség elé tárja, »hadd legyen egyszer már magyar nyelven és magyar meglátással írott munka az Íratlan idők emberéről és kultúrájáról«. S jó is volt egyszer élesebb vonásokkal kidomborítani a honi föld praehistorikus lakosságának életét és kulturális viszonyait, legalább e könyv is bizonyítéka annak, a mit a munka lendületes bevezetésében Lenhossék Mihály hangsúlyoz, hogy »Magyarország nemcsak földrajzi és gazdasági, hanem kulturális szempontból is egységes egész, a melynek határait a természet jelölte ki. A természet szava pedig erősebb minden földi hatalomnál«. Hillebrand Jenő az őskőkor (Bella Lajos kitűnő magyar szava a palaeolithicum lefordítására) emberének és kultúrájának törté-