Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Fraknói Vilmos: A magyar királyválasztások története. Ism. Szabó Dezső 381

Történeti irodalom. Fraknói Vilmos: A magyar királyválasztások története. Budapest, 1921. 8° 247 1. Ha a történetíró a napi politika kérdéseinek múltjával foglalkozik, a história rendesen nem nyer annyit munkájával, mint a politika. Hiába, csak a mult politikája a történet tárgya, a jelené majd még csak lesz azzá s nem igen van eset rá, hogy valaki tárgyának a jelennel való szoros kapcsolata ellenére is meg tudja őrizni a kellő történetírói tárgyilagosságot. Annál nagyobb tehát az olyanok érdeme, a kik a jelentől teljesen elszakadva tudnak foglalkozni az actualis politikával át- meg átszőtt themával. Ez utóbbi áll Fraknóira, a kinek a magyar királyválasztásokról írt könyve egyáltalában nem kapcsolódik a legitimista vagy szabadkirályválasztó napi politikához, sőt ellenkezőleg : egyenesen arra látszik az író ügyelni, hogy a még szembeötlő analógia is kimaradjon könyvéből. Fraknói új munkájában végigtekinti a magyar királyi trón betöltésének történetét az Árpádok korától kezdve a Habsburgok fiörökösödését törvénybe iktató 1687. évi országgyűlésig. Az Árpádok koráról természetesen még kevés mondani valója van (1 —21. 1.), de növekszik elbeszélésének terjedelme, a mint szaporodnak a források, melyekből meríthet. így történik azután, hogy míg az első királyválasztásokat csak rövid ábrázolásban 'állítja elénk (22—46. 1.), az első Habsburg megválasztásától kezdve igen részletes elbeszélés folyamán vonulnak el előttünk a magyar királyválasztások, melyeknek sorát I. Lipóté zárja be. Hogy Fraknói e művében is kimerítően feldolgozta a rendelkezésére álló kiadott és levéltári anyagot, azt talán említeni se kellene, mert a könyv szerzője dolgozási módjának ezt a jelességét mindnyájan ismerjük, a kik csak valaha magyar történelemmel foglalkoztunk. De ennek ellenére is van valami olyan érzésünk, hogy ez a könyv nem megy pontosan azon az úton, mint Fraknói egyéb müvei, a mit talán legjobban úgy lehetne kifejezni, hogy úgy látszik, mintha az illustris szerző túlságosan is ragaszkodnék az itt tárgyalt események egyikéről-másikáról