Századok – 1921-1922

Értekezések - FEJÉR GÉZA: Magyarország területe a X. század közepén Konstantinos Porphyrogennetos De administrando imperiója alapján 351

MAGYARORSZÁG TERÜLETE KONSTANTINOS SZERINT. 355 Tehát Konstantinos a mellett, hogy munkája 13. s 40. fejezeteiben világtáj szerint megjelöli a nála észak-, kelet-, dél-, nyugaton, valójában keleten, délen és nyugaton határos területeket, egyebütt többször említ még egy szomszédos területet, mindig világtájmegjelölés nélkül (hiszen már mind a négy világtájat lefoglalta) : az északon lakó nagy vagy fehér horvátokét. Tehát a Türkiától északra eső vidék megjelölésénél mindig pótolja valamivel a világtáj megjelölést. így a mikor Nagy-Horvátországról van szó, jó megjelölő »Τουρκίας ε'κεΐ&εν«, viszont a mikor Türkia északi, Nagy-Horvátország felé eső határát akarja megjelölni, nem mondhat egyebet, mint a mit a 13. f.-ben találunk: »πρός τά όρη«. A fenti adatok mind azt bizonyítják, hogy nem tudja világtájjal megjelölni a Magyarországtól északra eső vidékeket s kénytelen valamilyen módon pótolni a világtájmegjelölést. Hogy pl. az » εκεΐδ-εν« ilyen pótlásra való, legfényesebben bizonyítja a c. 32. p. 152. 10-15., t. i. Nagy-Szerbia nem is szomszédos Magyarországgal, földrajzi megjelölése mégis »Τουρκίας έκεΐ&εν«, tehát ez világosan észak pótlására szolgál. így negativ bizonyítékunk az, hogy a 13. f.-ben nem világtájjal jelölte meg a határt s így »χρός τά ορη* = észak. Evvel összefügg pozitív bizonyítékunk is, t. i. éppen így a világtájmegjelölést mással pótolva többször említ egy Magyarországtól északra eső népet, a melynek szintúgy »horvát« a neve, tehát a De adm. imp. 13. f.-ének tárgyalt adatát csak úgy érthetjük, hogy a (nagy) horvátok az északi hegyeknél határosak. Mas"ùdi (horvâtin), a Venczel-legenda (horvát), Nagy Alfréd (liorUhi) s Nestor (hruvat) bizonyítják,1 hogy tényleg élt is Konstantinos idejében a magyar föld északi szomszédságában egy »horvát« nevű nép s mikor Konstantinos látja, hogy északon is laknak horvátok (és szerbek), mint délen és a délszláv előkelő családok hagyományaiból hall halvány emlékezést arról, hogy azok északról származtak,2 megcsinálja — valószínűleg ä délszláv hagyomány hatásán — az északi Horvátország és Szerbia nevét s a horvátok és szerbek származási históriáját.3 1 V. ö. a fentiekre Marquart 0. u. 0. Streifzüge 129. s kk. lk. s Racki Monum. Slav. Merid. VII. 418—419. 1. 2 V. ö. "Ότι ή γίνε« τοΰ ανθυπάτου χ α ι χατριζίου Μιχαήλ τοΰ uloD -où Βουσεβούτζη τοΰ άρχοντος των Ζαγλοόμων ήλ&εν dito των ζατοιχοόντων «βαπτιστών ει; τον χοτομόν Βίσλας, τόν έπονομαζο'αενον Διτζίχη, και φχήσεν εις τόν ποταμόν τον εχονομαζομενον Zcr/λούμα. Adm. c. 33. p. 160. 18-22. V. ö. Jagic. Archiv, f. slav. Phil. VII. (1895) 59—61. lk. 3 V. ö. Jagic. i. m. 71. I. Jirecek : Geschichte der Serben. Gotha, 1911. I. 108. I., Marquart i. m. 110. 1. Bury i. m. 559. 1. Nagyon nehéz megállapítani, hogy mi a délszláv hagyomány adata s mi Konstantinos combi-23*