Századok – 1921-1922

Értekezések - MISKOLCZY ISTVÁN: Nápolyi László - 330

NÁPOLYI LÁSZLÓ. 345 nem gondolt annak érvényesítésére, mert gyűlölte a magyart,1 másrészt Nápolyból, a melyhez a család annyira hozzánőtt, úgyszólván csak annyi maradt, a hol magukat megvonhatták. Az első teendő tehát ennek az országnak a visszaszerzése volt s ez nem engedte meg az úgyis gyenge erők megosztását akkor, amikor az ellenfél teljes erővel kezdte meg a küzdelmet. Mikor László maga intézte az ügyeit, teljesen lefoglalta őt a Nápolyért folytatott küzdelem, s mikor a szerencse feléje hajolt, Magyarország akkor is nagyon mellékes szerepet játszott az ő programmjában. Szívesen vette volna, ha ölébe hull, de egyébként Rómán keresztül sokkal nagyobb és reálisabb czélt akart ő megvalósítani. Már Nagy Lajosnak be kellett látnia, hogy Nápolyt és Magyarországot nem lehet egy kézben egyesíteni, a mint nem sikerült tartósan egyesíteni a császároknak Sicilia és a német birodalom uralmát egy kézben. Itt a főakadály a pápaság volt, a mely féltette az egyházi államot ; amott főleg Velencze érdeke az akadály, mert az Adria felett való uralom forog veszélyben. László tehát kiváló politikai érzékről tett tanúságot, a mikor fékezve hatalmi vágyát, nem »a világ két legkiválóbb orszá­gának«2 uralmára törekszik, hanem fontosabb és messzebb­menő érdekektől vezérelteti magát. Erre kell visszavezetni László tartózkedó és habozó magatartását Magyarországgal szemben, nem pedig a pápa ellenszegülésére, Nápoly közel­voltára stb. IX. Bonifácz föladta a régi elvet, mely nem tűrte, hogy Sicilia és egy északi ország egy kézben egyesüljön és nem volt oka Zsigmondot Venczel kedvéért kímélni, főleg 1398 óta nem.3 1 Ezt atyja és férje emléke eléggé megokolja, s abban a beszéd­ben, a melyet Thuróczy férje vállalkozása előtt ad ajkára, így nyilat­kozik a magyarról : »perfidiam gentis huius novimus«. I. h. 203. 1. 2 L. de Monacis : Carmen etc. 8. sor. 3 1398-ban találkozik Rheimsban Venczel VI. Károlylyal s itt megegyeznek az únió létrehozásában s egyik sem ragaszkodik a pápája személyéhez. XIII. Benedek hajlandó is lemondani »ha ellenfele is lemond, meghal vagy elűzetik, hogy így új pápa válasz­tassék. Hajlandó fegyvereseit is elbocsátani és mindentől tartózko­dik, a mi az úniót akadályozná«. Hefele i. m. VI. 857. 1. A -tunya Venczel nem tudott olyan energikusan fellépni saját pápájával szemben, mint VI. Károly, a mi ezt is engedékenységre bírja. 1400-ban II. Manuel Tamerlan ellen nyugathoz fordul segít­ségért s kilátásba is helyezik neki az egyesült nyugat segélyét. Ehhez az únió szükséges és most Venczel is iparkodik cessiora bírni Boni­fáczot, bár ez a császári méltóságot kilátásba helyezi neki. Hefele i. m. VI. 859. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents