Századok – 1921-1922
Értekezések - MISKOLCZY ISTVÁN: Nápolyi László - 330
NÁPOLYI LÁSZLÓ. 345 nem gondolt annak érvényesítésére, mert gyűlölte a magyart,1 másrészt Nápolyból, a melyhez a család annyira hozzánőtt, úgyszólván csak annyi maradt, a hol magukat megvonhatták. Az első teendő tehát ennek az országnak a visszaszerzése volt s ez nem engedte meg az úgyis gyenge erők megosztását akkor, amikor az ellenfél teljes erővel kezdte meg a küzdelmet. Mikor László maga intézte az ügyeit, teljesen lefoglalta őt a Nápolyért folytatott küzdelem, s mikor a szerencse feléje hajolt, Magyarország akkor is nagyon mellékes szerepet játszott az ő programmjában. Szívesen vette volna, ha ölébe hull, de egyébként Rómán keresztül sokkal nagyobb és reálisabb czélt akart ő megvalósítani. Már Nagy Lajosnak be kellett látnia, hogy Nápolyt és Magyarországot nem lehet egy kézben egyesíteni, a mint nem sikerült tartósan egyesíteni a császároknak Sicilia és a német birodalom uralmát egy kézben. Itt a főakadály a pápaság volt, a mely féltette az egyházi államot ; amott főleg Velencze érdeke az akadály, mert az Adria felett való uralom forog veszélyben. László tehát kiváló politikai érzékről tett tanúságot, a mikor fékezve hatalmi vágyát, nem »a világ két legkiválóbb országának«2 uralmára törekszik, hanem fontosabb és messzebbmenő érdekektől vezérelteti magát. Erre kell visszavezetni László tartózkedó és habozó magatartását Magyarországgal szemben, nem pedig a pápa ellenszegülésére, Nápoly közelvoltára stb. IX. Bonifácz föladta a régi elvet, mely nem tűrte, hogy Sicilia és egy északi ország egy kézben egyesüljön és nem volt oka Zsigmondot Venczel kedvéért kímélni, főleg 1398 óta nem.3 1 Ezt atyja és férje emléke eléggé megokolja, s abban a beszédben, a melyet Thuróczy férje vállalkozása előtt ad ajkára, így nyilatkozik a magyarról : »perfidiam gentis huius novimus«. I. h. 203. 1. 2 L. de Monacis : Carmen etc. 8. sor. 3 1398-ban találkozik Rheimsban Venczel VI. Károlylyal s itt megegyeznek az únió létrehozásában s egyik sem ragaszkodik a pápája személyéhez. XIII. Benedek hajlandó is lemondani »ha ellenfele is lemond, meghal vagy elűzetik, hogy így új pápa választassék. Hajlandó fegyvereseit is elbocsátani és mindentől tartózkodik, a mi az úniót akadályozná«. Hefele i. m. VI. 857. 1. A -tunya Venczel nem tudott olyan energikusan fellépni saját pápájával szemben, mint VI. Károly, a mi ezt is engedékenységre bírja. 1400-ban II. Manuel Tamerlan ellen nyugathoz fordul segítségért s kilátásba is helyezik neki az egyesült nyugat segélyét. Ehhez az únió szükséges és most Venczel is iparkodik cessiora bírni Bonifáczot, bár ez a császári méltóságot kilátásba helyezi neki. Hefele i. m. VI. 859. 1.