Századok – 1921-1922

Értekezések - MISKOLCZY ISTVÁN: Nápolyi László - 330

346 MISKOLCZY ISTVÁN. A magyar kérdést úgy akarták egyesek megoldani, mint már előbb a nápolyit, vagyis Johannát el akarták vétetni Mária királyné halála után Zsigmonddal. Ezt Zsigmond legkiválóbb hívei akadályozták meg.1 1401-ben annyira nőtt a magyarok elkeseredése Zsigmond ellen, hogy őt fogságba vetették és új királyról gondolkoztak.2

Elérkezett a kedvező időpont László számára. Zsigmond gyűlölt, a nápolyi párt erős, 1400 óta Nápoly László birtokában, egy kis energia és a siker biztosítva van. László Velenczével hosszadalmas, vontatott tárgyalásba kezdett s felajánlta a köztársaságnak Korfut, ha támogatja az ő magyarországi igényeit (1401—2. tele).3 Velencze nem volt tisztában a helyzettel, nem mert állást foglalni, s Zára követeit, kik városuk signoriáját felajánlották,4 Zsigmondhoz utasította, hogy kérjék az ő hozzájárulását s ők viszont hajlandók lesznek László partraszállását megakadályozni. Közben Zsigmond kiszabadult s az ország nagy része melléje állt, a mikor László Aldemarisco admirális személyében helytartót küldött és újra ajánlatot tett Velenczének, ismét positiv eredmény nélkül. Zsigmondnak osztrák Albrechttel kötött örökösödési szerződése a nemzetet újra ellene hangolta s egy magyar követség élén a kalocsai érsekkel ismét meghívta Lászlót a magyar trónra (1403). ' Mivel IX. Bonifácz nyíltan László mellé állt5 és a küldöttség Lászlóra nézve túlzottan kedvező-1 Schönherr i. m. 17. 1. — Cipolla i. m. 284. 1. 2 Érdekes erre vonatkozólag Sozomenus elbeszélése : »Eodem anno 1401. Barones aliqui Regni Hungáriáé contra Regem suum . . . Sigismundum, quia Bohemos Hungaris cariores habere videbatur, conspirationem maximam instruxerunt et deliberato tempore convenerunt armati in grandi numero atque irruentes in rum, ut ipsum interimerent. Quos cum rex conspexisset properantes transire Danubium in loco dicto Campestro ex opposito Regalis Palatii, animadvertens in tanto furore plus ingenio, quam resistentia opus esse, Regalibus diademate et sceptro cultibus ornatus in throno suo Regali consedit ; quem sie repertum aemuli sui pietate ac reverentia a pristina rabie tepefacti non occiderunt.« Hist. 1178. 1. — L. még Annales Estenses I. de Delayto. Ap. Muratori, XVIII. 965. 1. 3 Szalay József : Nápolyi László trónkövetelése és Velencze. Századok. 1882. évf. 4 A dalmát városok nagy része Lászlóhoz pártolt, Raguza megtartotta semlegességét : «conserva esteriormente una perfetta neutralità.« Később ugyan kénytelenségből Zsigmond mellett nyilatkozott. Notizie istorico-critiche sulle storia . . . della repubblica di Ragusa. F. Appendini. I. k. 299. 1. 5 Legátust is rendelt László mellé Acciajuoli kardinális személyében. Megbízólevele Raynaldusnál, 26. k. 13., 14. §. 1403. évhez. — Fejér : Cod. dipl. X. 4. 190 — 93. 1.